Európa tönkretevői

Olvasom, hallom, látom: Európa a végveszélybe rohan. A több évezredes európai keresztény civilizáció a végnapjait éli. Lehetséges, mert gazdaságilag, erkölcsileg, etnikailag megállíthatatlanul hanyatlik, zsugorodik. A komoly gazdasági szakemberektől származó előrejelzések szerint az olyan, valamikor világbirodalommal rendelkező nagyhatalom, mint Nagy-Britannia (amelyben a 19–20. században sohasem nyugodott le a Nap!) és Franciaország az elkövetkező évtizedben kikerül a világ első tíz gazdasági nagyhatalma közül. Németország valószínűleg a top tízes lista utolsó helyét foglalja majd el. Az első helyekre a gazdag altalaji kincsekkel rendelkező, kellő (olcsó) munkaerővel rendelkező feltörekvő ázsiai, afrikai országok kerülnek. 

Bármennyire próbálják leplezni, a világ átrendeződése az Európa Unió megalakulása óta felgyorsult. A valamikor, vagy hét évtizede, az Európai Gazdasági Közösség, a Közös Piac megalakulását követő időkben szárnyaló nyugat-európai gazdaság a nyersanyag és a munkaerő hiánya miatt levegő után kapkod. A csődök egymást követik. És mindez a folyamat a hozzá nem értő vezetőgárda miatt felgyorsult. Aki történelmi analógiát keres, annak nem kell messzire visszamennie: ugyanez játszódott le a Szovjetunióban is, ahol a diktátor Sztálin halálát követően fél tucat alkalmatlan állam- és pártvezető váltotta egymást. Mint a kukoricacső mutogatásáról elhíresült Hruscsov, a kitüntetésekkel teleaggatott, tehetetlen Brezsnyev, a két gerantokrata (Csernyenko és Andropov), a naiv Gorbacsov, a vodkás Jelcin. Pedig Oroszország korlátlan mennyiségű természeti kinccsel rendelkezett és rendelkezik mindmáig!

Az Európa Unió vezetése egy olyan hozzá nem értő klikk kezébe került, amely elsősorban amerikai sugallatra vagy két évtizede viszi rossz irányba egész Európát. Azért, mert az Egyesült Államoknak nem volt, nincs szüksége gazdasági vetélytársra az öreg kontinens részéről. Nem én állítom, nálam sokkal hozzáértőbb politológus (Flynn) értékelőjét olvastam a minap a világhálón. Ő az egyesült Európa kiötlőit (jogosan) világítótoronynak titulálja. A következőkben az ő szavait idézem, még akkor is, ha van benne sajtófestéket nem tűrő kifejezés is. „Van der Leyen, Weber, Verhofstadt stb., ilyen seggfejekre van bízva Európa jövője? A Sargentini-féle poshadt, elgombásodott, bűzös klíma lengi be az egész intézményt. Jönnek, mennek az ötödrangú kikiáltók, a senkik.” No comment!

Csakhogy az említettek úgy bebetonozták magukat pozíciójukba, hogy lehetetlen őket a helyükről elmozdítani. Az Unió alkotmánya nem teszi lehetővé azt, hogy tevékenységüket egy független testület ellenőrizze. A párttársaikból, koalíciós szövetségeseikből álló Európa Parlament úgy zár össze mögöttük, hogy még az ellenük benyújtott, jól megalapozott interpellációkat is leseprik a napirendről. (Lásd az elnök asszony elleni interpellációt a felháborító módon SMS-ben megrendelt, túlszámlázott vakcinák ügyében.) Így leváltásuk, felelősségre vonásuk szóba sem kerülhet. 

A józanul gondolkodó európai polgár reméli, hogy a következő évi európai parlamenti választásokon győzni fog a józanész. Hogy lesz némi változás, az kétségtelen, de ahhoz, hogy gyökeres szemléletváltás legyen az Unióban, ahhoz túl nagy médiatámogatás és pénz kellene. Az pedig a jelenlegi vezetést támogatók zsebében, bankszámláin van. 

Pedig Európa jövőjén lehetne változtatni az utolsó utáni pillanatban.