Fából vaskarika

Engedtessék meg nekem, hogy felháborodjak, vagy legalábbis a fejemet csóváljam a most vitára bocsátandó pedagógusi etikai kódex-tervezet kapcsán.

Amely, szerény véleményem szerint, nem egyéb fából vaskarikánál, s amely oktatás és nevelésügyünk mai színvonalának primitív, botcsinálta politikusok által fenntartott állapotának tükörképe.

Olyan nevetséges ágyú, amellyel magasságos tanügy-minisztériumunk legfeljebb legyekre lőhet, azokra is eredménytelenül.

Félreértés ne essék: nem kételkedem a kormány és a szaktárca jó szándékában, de ezúttal is bebizonyosodik, hogy a pokol útjait is jó szándékkal kövezik ki.

Abban sem kételkedem, hogy legújabb, a rendszerváltás óta tizenvalahányadik szakminiszterünk hisz is új művében, s a kódex közvitára bocsátásával nemcsak a miniszterelnöktől kapott parancsot teljesíti, melyet egy bukaresti iskolai botrány után kapott.

Csakhogy szegény szakminiszterünknek fogalma se lehet a nemzet napszámosainak életéről, a krétaszagról, arról, hogy miként működik egy tanári kar, lévén, hogy elődeihez hasonlóan soha sem tanított egy tanyasi, falusi, kisvárosi, nagyvárosi iskolában, de még egy fővárosi elitgimnáziumban sem, hiszen a szamárlétrán azonnal az egyetemi katedránál kezdte, hogy aztán a politika a legmagasabb rangú kormány-, vagy államelnöki tisztségviselői közé emelje.

Nos, tisztelt miniszter úr, gondolja meg, milyen sértés olyasmit leírni egy pedagógusi etikai kódexben, hogy a tanárnak megtiltják tanítványai szexuális zaklatását, a tanár-diák szexuális kapcsolatot.

Akkor már írják be azt is, hogy fogat mosni is köteles minden tanító néni és tanár bácsi, meg azt is, hogy ne köpködjön az utcán, ne lopjon kiflit a kenyerestől, s ha ásít, ha a politikusokat hallgatja, tegye szájára a kezét.

A sok-sok túlbeszélt és felesleges rejtély között az is ott van, miért nem taníthatja iskolájában a tanár saját gyermekét és rokonait három ágig, sőt még az is, hogy a katalógusba nem kerülhetnek érdem-, vagy vizsgajegyek pénz, vagy egyéb juttatások ellenében.

Hát minden pedagógust korruptnak tartanak?

Nem folytatom, hisz ez az iromány az egész ország pedagógusi szakmáját sérti.

Amíg Románia kormánya nem érti meg, hogy egy ország fejlődésének első számú prioritása a tanügy fejlesztése, a legkifizetőbb beruházás a jó tanárképzés és jó iskola, közvitákkal is, anélkül is, marad a fából vaskarika.

De talán majd egy következő kormány ezt is megérti majd.

Miniszter urunknak addig azt javaslom, hogy megannyi külföldi tanulmány- és sétaútja után jusson el Finnországba is, és kérdezze meg, hogy ott miként vált a tanítói és tanári pálya a legnagyobb társadalmi tekintélynek és megbecsülésnek örvendővé.