Fejenként

A nehéz télben kis meleg sugár: nálunk esik egy főre a legkevesebb államadósság az egész Európai Unióban.

Tény, ami tény: az adósságként rá eső 4570 eurótól még senkinek nem tört be a feje – legfeljebb visszafizetése kapcsán kirúgták az állásából, csökkentették fizetését, nyugdíját, és sokakat – lásd az utcai tüntetéseket – kétségbeesésbe kergettek.

Az Unió brüsszeli csúcstalálkozójáról visszaérkezett államelnök pontosította: nemcsak a 22 milliárd eurós köztartozásból, hanem az összes 97,9 milliárdos (az állam + cégek, egyének által felvett hitelből összejött) adósságból jön ki a 21,4 millió lakosra elosztott összeg. (A népszámlálás szerint csak 19,04 millióan vagyunk). Mert ha csak a 22 milliárdot néznénk (ami azóta egy másfél milliárdos amerikai kötvényeladással nőtt), ezer eurónál alig valamivel többel tartoznánk fejenként. A kamatokról a szónok nagyvonalúan megfeledkezett.

A legfontosabb kérdés természetesen az, hogyan tudja visszafizetni az ország ezt a „csekélyke” tartozást.

Ha jól tudjuk, Románia államadóssága a bruttó nemzeti össztermék 31 százaléka, valóban jóval kisebb arányú, mint mondjuk, a csőd szélén álló Görögországé (160 százalék), Olaszországé (120) vagy akár Magyarországé (76 százalék körüli); Bulgária viszont a maga mintegy húsz százalékával jobban áll – ott mégis több lenne a fejenkénti adósság? De törődjünk a magunk dolgával, lássuk, egyszerű-e visszafizetni az EU (fogadjuk el) legkisebb egy főre eső tartozását?

Biza nem.

Románia az utóbbi jó húsz esztendőben folyamatosan hitelre szorult, mindig voltak adósságai, azaz mindig többet költött, mint amennyit megtermelt, még akkor is, amikor „dübörgött” a gazdaság. Most éppenséggel döcög, és a kilátások sem biztatóak. Márpedig a felvett hitelek visszafizetéséhez kevés az 1-2 százalékos növekedés, az legfeljebb az egyensúlyba hozáshoz elegendő, legalább 3-4 százalékos bővülés kellene a hitelek és kamatjaik törlesztésére, márpedig ez utóbbiak évente minimum öt milliárdot kitesznek – euróban.

A hitel szükségességére és jótékony voltára Széchenyi jó 180 esztendeje figyelmeztetett: ha a kölcsön jól megtérülő beruházásra kell, nagyon hasznos lehet. Más a helyzet, ha a rossz gazdálkodás miatti költségvetési lyukak betömésére szolgál, mert az csak az adósságot növeli.