Felfelé

Alig kezdődött meg a népszámlálás, máris megjelentek a kételyek, hogy ezúttal sem kapunk teljes és megbízható képet Románia lakosságáról. Vannak természetesen ún. objektív, az összeíróktól vagy a válaszadóktól független nehézségek – például az „ideiglenesen” külföldön tartózkodók összeírásánál –, de vannak másfajták is, közülük a legpregnánsabb talán a nemzetiségi hovatartozás bevallása.

Az arra irányuló felhívások, hogy a magyarok magyarnak vallják magukat, s ne engedjék ceruzával beírni a lapra a nemzetiségüket, arra engednek következtetni: nem tartják kizártnak az utólagos módosítás, azaz a csalás lehetőségét.

Van azonban egy olyan jelenség is, amely minden bizonnyal be fog következni, bármilyen lelkiismeretes, tisztességes és akkurátus is a számlálóbiztos.

Világszerte ismert tény, hogy a kisebbség általában igyekszik a többséghez, „felfelé” törleszkedni, hogy ne lógjon ki a sorból, elvegyüljön, beolvadjon, mert úgy gondolja, hogy ez az érdeke. Az amerikai, skandináviai, nyugat-európai magyarok második nemzedéke talán még tudogat szülei anyanyelvén, a harmadik nemzedékhez tartozók döntő többsége – nyilván közrejátszanak a vegyes házasságok – biztosan nem, s még jó, ha nem tagadja meg magyar felmenőit. De nem is kell olyan messzire menni, szétnézhetünk a magunk háza táján is.

Ez a szabály a romákra – akiknek esetleg szerethető és büszkeségre okot adható anyaország, sok évszázados írásos kultúra stb. se áll a hátuk mögött – fokozottan érvényes. S a romákat ért hátrányos, elsősorban az iskolázatlanságból s az ehhez társuló munkanélküliségből, az emiatti szegénységből (és következményeiből) adódó társadalmi megkülönböztetés is hozzájárul ahhoz, hogy magukat a népszámlálásnál ne romának, hanem a többségi nemzethez tartozónak vallják. Ezért van az, hogy Európában sehol nincsenek biztos adatok számukra vonatkozólag (a becslések 10, 12, sőt 20 millióról beszélnek).

Romániában a legutóbbi népszámlálás szerint félmilliónál csak kicsivel több a roma, holott valós számuk ennek a többszöröse. Vajon az Unió elképzelt roma stratégiája tíz, húsz vagy harminc év múlva reálisabb adatokhoz vezet? Ha igen, az eredményességét igazolná. De hol vagyunk még attól?