Fiatalok becsmérlik az idősebb generációt

Egyre inkább elterjedt a nézet a fiatalok körében, hogy az idősebb generáció tagjainak régimódi nézetei vannak, hátráltatva a fejlődést. 

A „boomer” kifejezés negatív jelzővé vált. Eredetileg a „baby boom” korosztályhoz az 1940-es és az 1960-as évek eleje között születettek tartoztak, amikor a második világháborút követően megugrott a születések száma. Ma már azonban a „boomerek” egy sokkal nagyobb korosztályt fednek le – ez becsmérlő jelzővé vált, amit a fiatalok használnak az idősebbekre.

A TikTokon aggasztóan megnőtt azon videók száma, amelyek az idősebb generációhoz tartozókat kritizálják, és sok mindenért teszik őket felelőssé, mint a környezeti, vagy gazdasági problémák.

„2050-re több mint kétmilliárd idős felnőtt lesz, ezért az öregedést ünnepelnünk kell, és előre kell mozdítanunk a nemzedékek közötti szolidaritást” – mondta dr. Reuben Ng, a Szingapúri Nemzeti Egyetem tanulmányi csoportjának a vezetője, amely csoport az ebben a témában közzétett TikTok videókat vizsgálta. Hozzátette, régebben az idősebb korosztály tagjait nagyra becsülték, és hősként ünnepelték, ez mára aggasztóan megváltozott, sokkal kevesebb olyan videót találni, amelyek az idősebbek értékeiről szólnak, pedig ezekre is nagy hangsúlyt kellene fektetni. Fontos erősítenünk a nemzedékek közötti együttműködést – írja a Daily Mail. (LIFE.HU)

A boomer kifejezéssel gyakran találkozni „Ok boomer!” formában is, amit az ellenkező (általában konzervatív) véleményre használnak a fiatalok válaszul. Jelentése „köszi a véleményt, de kit érdekel?”. A kifejezés mögött általában az a gondolat áll, hogy a boomer generáció nem ért a modern dolgokhoz, önző, élvhajhász hozzáállásával tönkretette a Földet, cserbenhagyta a következő generációt, és nincs értelme a kérdésben a további párbeszédnek.

***

Ismereteim szerint nem volt olyan történelmi időszak, hogy egy adott nemzedék tökéletesen egyetértett volna az előző felfogásával, életvitelével, gondolkodásmódjával, és azt egy az egyben követte volna. 

Ha így lett volna, ma is az ókorban vagy a középkorban tartanánk.

Az azonban, hogy korunkban, a XXI. század harmadik évtizedében a fiatalok (jó része legalábbis) így, a címben megfogalmazottak szerint gondolkodna, megfontolásra érdemes. Felveti azt a nagyon fontos kérdést: hol tévedett, hol siklott félre a régebbi generáció, miért nem sikerült zökkenőmentes átmenetet biztosítani a tegnap, a ma és a holnap között?

Lehetséges-e egyáltalán? Sikerülhetne-e egy ilyen kísérlet?

Vagy minden kornak szembe kell-e néznie a rá elkerülhetetlenül váró kihívásokra?

Nem tudom rá a választ.

Erősen bizonytalan világban élünk.