Földek

Január elsejétől lejár a földvásárlási tilalom az EU-ban, ami azt jelenti, hogy EU-tagállam bármely polgára, cége bármely EU-tag országban vásárolhat földet.

Ismét rámosolyog a szerencse Romániára, a külföldi tulajdon fellendítheti a nyomorúságos román mezőgazdaságot.

Az ipar vagy bankszektor precedense egyértelműen erre utal. A korábban veszteséges vállalatok nyereségessé váltak külföldi kézben, állami erőforrásokat felemésztő feneketlen zsákok helyett adóikkal gazdagítják az államkasszát. Belföldi tulajdonban a galaci kohászat, például, napi egymillió dolláros veszteséggel terhelte az államot, most viszont nyereségadót fizet; román tulajdonban a Dacia a szomszédos országok piacairól is kiszorult a kilencvenes években, francia kézben viszont a jóval igényesebb nyugati piacokon is tarol, ráadásul a legjelentősebb befizető az államkasszába. Románia 100 legnagyobb exportőre közül 96 (!) külföldi tulajdonú vállalat, munkahelyeket is a külföldi tőke teremt, míg az állami kézen maradt cégek (vasút, bányászat, Oltchim stb.) óriási adósságokat halmoztak fel sorozatos veszteségeikkel! Belföldi állami vagy magántulajdonban a bankszektort szinte kifosztották a pártpolitikai klientúrák, külföldi kézbe kerülve nyereségessé váltak.

Ezek alapján a külföldi tulajdon hatalmas esély a mezőgazdaság számára, amikor 3 millió hektár hever parlagon Európa egyik legjobb termőföldjein, miközben számos vidéken a szociális segély jelenti a lakosság egyetlen jövedelmét! Önfenntartó (legjobb esetben) földműveléssel és kevés piacra termelő farmmal a belföldi mezőgazdasági termékek jóformán kiszorultak a belföldi piacról, a tej- és hústermékek kivételével, nemhogy külső piacokon nyomulnának. Önerőből Románia e téren is csupán ilyen „teljesítményre” képes.

A földek nyugati kézre kerülésével az országban termelt mezőgazdasági termékek a belső és külső piacokon is hódíthatnának, a szegényebb vidékeken munkahelyek létesülhetnének. Legalábbis, ha nagyméretű külföldi felvásárlásokra kerül majd sor, még ha ez sérti is sokak büszkeségét. Mert gazdasági teljesítmény hiányában illúzió színvonalas oktatásról, egészségügyről, kultúráról, környezetvédelemről stb., általában jólétről ábrándozni.

Komoly esély, csakhogy az előjelek nem túl bíztatóak – tavaly óta ugyanis a külföldi beruházások drasztikusan csökkentek.