Furcsa pártkoalíciók

Furcsa pártkoalíciók alakultak, alakulnak ki az elmúlt évtizedekben az egykori szocialista országokban is: a liberális és a konzervatív pártok sorra koalícióra lépnek. De csak a kormányzásban. Hm…

Egyetemi tanulmányaim alatt még úgy oktatták nekünk, hogy az egyesült román államban 1866-ban kialakult egy olyan politikai megegyezés, amely a történetírásban a „szörnyszövetség” (román nyelven monstruoasa coaliție) nevet kapta. Akkor a polgári liberális párt összeállt a földbirtokosok konzervatív pártjával, hogy megbuktassák az akkori román államvezetőt, a Moldova és Havasalföld 1859-es egyesítésében, majd az ország konszolidálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Alexandru Ioan Cuza fejedelmet. Sikerült nekik, még ugyanabban az évben idegen uralkodót ültettek a trónra. Előadótanárunk kifejtette, hogy a politikai pártok ilyen koalíciója mindig csak egy rövid távú cél elérését célozza meg, a pártok alapvető, hosszú távú célkitűzései összeegyezhetetlenek. Az akkori politikai „összeborulás” lényegében a tűz és víz erőltetett egyesítése volt. 

Bizonyos, hogy egyetemi tanulmányaim óta változott a hazai történelemszemlélet, talán e kérdésben is, ennek ellenére elgondolkozom a mai hazai helyzeten. Romániát most egy ugyanilyen, a liberálisokból és a szociáldemokratákból összepréselt, tűz és víz koalíció kormányozza. Pedig nem is olyan régen még kígyót-békát kiabáltak egymásra, a helyi megegyezésre hajlandó párttagokat mindkét fél saját árulóinak nevezte. Most meg ölelkeznek a parlamentben is, a helyhatóságokban is. 

Hogy miért volt ez a (valószínűleg) rövidtávú megegyezés, azt nyilván minden józanul gondolkodó román állampolgár felismerte: mert egyik politikai fél sem érezte magát elég erősnek a kormányzáshoz. Tudták: az éppen kormányzó bizonyosan elveszti a következő voksolást. Így hát összefogtak a hatalom megtartására. A korábbi román kormányból nem azért távolították el a (például az RMDSZ-es, de nem csak) minisztereket, államtitkárokat, mert rosszul teljesítettek. (Legalábbis semmivel sem rosszabbul, mint a kormány többi tagja.) Egyszerűen szükség volt a szocialista káderek számára megüresíteni a jól fizetett állásokat. És mivel a számítás bevált, várhatjuk, hogy az elkövetkezőkben is ugyanígy járnak majd el. Hogy ez a politika nem viszi előre sem a liberális párt, sem pedig a szocialisták eszmei elképzeléseinek a megvalósítását, az a legkevésbé számít. 

Hogy miként fejeződhet be ez a koalíció? Arra a példáért csak a szomszédba kell átnézni. Magyarországon is létezett egy ilyen pártkoalíció: a liberális SZDSZ és a szocialista MSZP 1990 után három választási cikluson keresztül kormányoztak úgy, hogy nem csináltak semmit. Csak mímelték az ország vezetését.  (Lásd öszödi beszéd!) 2010-ig az államcsőd szélére kormányozták az országot. A konzervatív politikát képviselő FIDESZ az utolsó órában került az ország élére, s kikormányozta azt onnan. 

A kérdés csupán az: nálunk lesz-e egy ilyen tisztán látó, józan politikai erő?