Globalizáció = demokratikus centralizmus?

Mi, kelet- és közép-európai idősebbek vagy középkorúak, akik megéltük a szocialistának nevezett társadalom árnyoldalait, nehezen értjük meg, hogy a nyugati országok társadalmában hogyan hódíthat a globalizmus. A felülről diktált egyformaság. Mi megéltük az úgynevezett nemzetköziséget, amikor a Moszkvából jövő parancsra összejöveteleinket az Internacionálé eléneklésével kezdtük. Amikor hadseregeink szovjet mintájú egyenruhában masíroztak orosz indulók zenéjére. Amikor divattá vált a nyakig begombolt (lásd most Kim Dzsong Un öltözetét), gimnasztyorka-jellegű felsőruha, a proletariátushoz tartozást jelképező micisapka. Amikor minden kommunista vezetőt vastapssal kellett köszönteni. Amikor a kommunista pártok alapszabályában belefoglalt „centralista demokratizmus” szellemében semmiféle felső határozat ellen nem lehetett tiltakozni, a legidiótább utasításokat is szó nélkül, nyögve-nyelve végre kellett hajtani. Nemzeti szinten is, de nemzetközin is.

Az egyének túlnyomó többsége (mit tehetett mást?) mindezt karrierjére, családja biztonságára gondolva, elfogadta. Az ellenszegülők, a deviánsok (elhajlók) ellen a politikai rendőrség drasztikus eszközökkel lépett fel. Még ugyanazt az elveket valló elvtársaikkal szemben is. Még nemzetközi szintéren is, mint a magyar Nagy Imre és társai, vagy a szlovák Alexander Dubcek esetében. Politikai nyomással, de ha kellett, katonai beavatkozással, az érintett országok brutális lerohanásával szereztek érvényt akaratuknak.

Figyelemmel kísérem az Európa Unió tevékenységét. Sajnos, semmivel sem különbözik az egykori szocialista közös piac, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) működési elveitől. Amit vezetőség, mármint az elnökség, az Európa Parlament a globalizáció szellemében jóváhagy, azt lenyomják a tagállamok torkán, azok végrehajtásának kötelezőnek kell(ene) lennie. Azok az államok, amelyek nem hajlandóak erre, a nemzetükre káros határozatokat elfogadni ódzkodó államvezetők feketelistára kerülnek. (Emlékezzünk, miként osztotta fel annak idején a KGST az iparágakat a tagországok között, hogyan lett az azt be nem tartó Románia a fekete bárány!) Az Unió alapszabályaival ellentétes gazdasági szankciókkal, jogok megvonásával fenyegetőznek Brüsszelből is. Elsősorban a globalizációt elutasító Magyarország és Lengyelország ellen. Elrettentő példaként a többi ódzkodó kisállamnak.

Szerencse, hogy a NATO nem a Varsói Szerződés, így katonai beavatkozás nem fenyeget. Egyelőre!