Harminc- plusz harmincmillió

Harminc plusz harminc az hatvan, akármiben, emberben, házban vagy pénznemben számoljuk. Ezúttal a harmincat eurómillióban kell érteni.

Hogy mennyi a harmincmillió euró, sok-e vagy kevés, az viszonyítás kérdése.

Mondhatnánk semmi, ha ahhoz hasonlítjuk, mennyit fizet Románia a nemrég megérkezett amerikai Patriot rakétákért (amelyeket reményeim szerint soha nem kell majd felhasználni, s idővel a rozsda marja szét őket), sok azonban mondjuk egy kisebb község évi büdzséjéhez képest, és nehezen összehasonlítható az átlagos román évi keresetével, tizedrészéből ugyanis egy család élete végéig flottul megélhetne, ha nem iszik naponta méregdrága francia pezsgőt, és nem eszi a legdrágább kaviárt.

Egy nagy beruházásra, még Romániában is, a harmincmillió viszonylag szerény összeg, gondoljunk az autósztrádákra, a napokban felavatott bukaresti metró hétkilométeres szakaszára vagy az Otopeni repülőtér–Északi pályaudvar közötti vasútra.

De ha valaki magánemberként ekkorra összeget ajánl fel, ingyért, az feltétlenül felkelti a figyelmet.

Nos, a napokban megtörtént a nem mindennapi esemény: Ion Ţiriac, az egykori kiváló teniszező, évtizedek óta menő hazai üzletember, az ország egyik (talán a) leggazdagabb embere kissé meglepő bejelentést tett egy hazai sportlapban, kb. így: holnap reggel leteszek 30 millió eurót és öt hektár területet, ha Iohannis úr hozzátesz ugyanannyit egy bukaresti sportcsarnok felépítése céljából. A feltétel: én választom ki a tervet, az én elképzelésem szerint épül fel.

Nehéz eldönteni, hogy az ajánlat a megfelelő időben érkezett-e most, az ország koronavírus-járvány miatti súlyos gazdasági-pénzügyi helyzetében.

Egyrészt: egy hatalmas (minden bizonnyal korszerű) sportcsarnok pillanatnyilag talán „nem produktív” beruházás, és kivitelezése, berendezése évekig elhúzódna, még akkor is, ha egy kiváló üzletember rajta tartaná a szemét.

Másrészt: Románia fővárosa Európának azon kevés, magára valamit adó (?) világvárosa közé tartozik, amelynek nincs tisztességes, európai vagy világversenyekre alkalmas sportcsarnoka, ezért, például, az EuroBasket 2017-et Kolozsváron, az ottani, hétezer-valahány férőhelyes (a rendezvényre kissé kibővített befogadóképességű), de minden igényt kielégítő sportcsarnokba kellett költöztetni. A Szamos menti város dicsőségére, a főváros blamázsára.

Igaz, Bukarestnek máig sincs egy rendkívül szükséges és hasznos körgyűrűje, meg több más létfontosságú infrastrukturális létesítménye sem.

A brassói születésű, az immár 82. évében járó Ţiriac „levelét megírta”, mint egykor Szilágyi Erzsébet (tán még az utalást is megértené – több világnyelven kívül magyarul is beszél).

Kérdés, hogy amit románul mondott, megérti-e valaki. Még akkor is, ha talán egy nem tökéletesen időzített és alkalmas pillanatban mondta ki.