Játszma

Európa vagy Oroszország? 22 éves függetlensége óta ez távolról a legérzékenyebb kérdés Ukrajnában. A határozottan EU-párti Viktor Juscsenko elnöksége (2005–2010) kivételével Kijev ügyesen lavírozott a kettő között, egyik oldalra sem kötelezte el magát, s mindkettővel jó viszonyt ápolt.

Fokozódó kétoldalú szorításban azonban nemrég Ukrajna Moszkva felé fordult, s megtagadja az EU-s társulási szerződés aláírását. A Kreml nyíltan ellenzi az EU keleti nyomulását a saját befolyási övezetének tekintett térségbe. Ukrajnát emiatt kereskedelmi embargóval, a földgáz árának emelésével, sőt, a gázcsap lezárásával is megfenyegette, amit utóbbi komolyan vett a 2009-es precedens nyomán. Akárcsak a legtöbb volt szocialista ország, Ukrajna is az orosz földgáztól függ, a palagáz jelentette alternatíva környezetvédelmi megfontolásokból kényes ügy, amire a Kreml KGB-utód titkosszolgálata rátett jó néhány lapáttal, s különböző közvetítők szócsövén keresztül apokaliptikus veszélynek tüntette fel. Nem meglepő, hogy Moszkva keresztbe tesz Ukrajna bármely önállósodási céljának, hiszen Ukrajna nélkül Oroszország nem igazi nagyhatalom.

Csakhogy Románia és Bulgária roppant keserű tapasztalatából okulva, Brüsszel is fölemelte a mércét, az együttműködés fejében jogállamiságot és korrupcióellenes fellépést követel Ukrajnától. Konkrét eredményeket, nem ígéreteket, mint annak idején Bukaresttől és Szófiától.

Ami érzékenyen érinti az ukrán politikai és üzleti elitet, a gyakran KGB-s gyökerű politikusok és újgazdagok nagy számban találnák magukat vagyontalanul, rácsok mögött nyugati típusú jogállam esetén. Moszkvának viszont nincsenek ilyen követelései, sőt, erősen idegenkedik tőlük. A Kreml csupán föltétlen engedelmességet követel az ukrajnai vezető rétegtől.

A kelet-európaiak teljesítményétől egyre kiábrándultabb Nyugat drasztikus feltételeket szabott Kijevnek: nem hajlandó bármilyen áron felkarolni, viszont eurómilliárdokkal, szabad közlekedéssel és technológiával támogathatja. Moszkva nem segítheti, csupán zsarolja Ukrajnát. A kijevi hatalom mégis utóbbit választotta. Önérdekből.

Ami a Lengyelország és Svédország által 2008-től kidolgozott keleti partnerség csődjét jelentheti. Moldova és Grúzia aláírja ugyan Vilniusban a társulási szerződést, a partnerség mégis keveset ér koronaékszere, a geopolitikailag távolról legértékesebb Ukrajna nélkül.