Józan paraszti ész

Anyai nagyapámtól vagy hét évtizeddel ezelőtt hallottam először a címként választott kifejezést. Egyik unokatestvére, Lajos bácsi Szentpálról időnként meglátogatta Aradon, s akkor hosszasan meghányták-vetették a világ dolgait, de a sajátjukét is. Lajos bácsit a kollektivizálás aggasztotta, amelynek kezdetekor áradt a kommunista propaganda, az agitáció a közös munka előnyeiről, meg a szocializmus teremtette jólétről. A csapból is az folyt. Nagyapám az unokatestvérétől hallottakból kihámozva mind mondogatta a családban, hogy a szövetkezesítésből nem sülhet ki jó. Neki Lajos bácsi, a maga „józan paraszti eszével” logikusan kifejtette, hogy miért nem. A későbbi események igazolták állításait. 

A jelenlegi európai, közöttük a hazai történéseket látva-hallva, nekem minduntalan a nagyapám tolmácsolta megállapítások jutnak eszembe. Mert ismét bebizonyosodik, hogy ahhoz a bizonyos józan paraszti észhez kell(ene) visszanyúlni a kontinensen. Legalábbis úgy tűnik manapság. Mert miközben Európa vezetői olyan határozatok sorozatát hozzák, amelyek kiverik a biztosítékot minden józanul gondolkodó európai polgárban, az európai parasztság igyekszik megmenteni az öreg földrészt. Vegyük sorra!

Németországban a gazdák immár hetek óta blokád alatt tartják a fővárost, de más nagyobb városokat is. Tiltakoznak kormányuk megszorító, az agráriumot ellehetetlenítő politikája ellen, miközben az eurómilliárdokat szánna az ukrajnai háború támogatására. Ágazati miniszterük pedig egyenesen kijelenti, hogy a mezőgazdaság káros! (És még nem váltották le!) 

Franciaországban Macron elnök kormánya olyan mezőgazdaság-ellenes intézkedésekkel sokkolja a gazdákat, hogy az majdnem parasztlázadásba sodorta az országot. Nézem a Toulouse városában készített felvételeket. A francia nagyvárosba mezőgazdasági gépeikkel bevonult feldühödött gazdák egy óriási szemétdombbal zárták el a megyei közigazgatási épület bejáratát. Volt abban minden: szalmabála és szénaőrlet, folyékony és szilárd trágya, de több tonna alma is. A rendőrség nem mert közbeavatkozni. Január végén Párizst is körbezárták a gazdák traktorai. 

De tüntetnek a lengyel és a romániai gazdák is. Sőt, a belgák Brüsszelben az EU székházától egy saroknyira zárták el a közlekedést. Mindnyájan az európai mezőgazdaságot megfojtó intézkedések, valamint az olcsó és rossz minőségű ukrán gabona behozatala ellen. Amely minden európai fórumnál való tiltakozás ellenére most is áramlik a kontinensre. A lengyel gazdák, az ország mezőgazdasága védelmében óránként csak egy bizonyos számú ukrán tehergépkocsit engednek át a határon. Miközben az új miniszterelnökük, Donald Tusk az ukrán elnöknél tett mosolylátogatást, hogy biztosítsa őt a további katonai támogatásról, s hogy megegyezzen a közös fegyvergyártási programban. 

A fentieket figyelembe véve, mi európai polgárok imádkozzunk a Fennvalóhoz, hogy ha már ilyen vezetőkkel vert meg minket a sors, most is diadalmaskodjon az a bizonyos józan paraszti ész. 

Hajrá gazdák!