Képernyő

Tudtam, hogy néhányan rám szólnak, amiért mozi- és TV-ügyben, ósdi szemléletem tükrében, egyes műsorok, a sorozatok, értéktelenségét „valószínűsítettem”, „állítottam”. Nem korrigálok. Inkább érvelek. Védem valós, vagy csak vélt igazamat.

Nem vagyok nagy híve a „tekintélyelv” alkalmazásának.

Sokszor egy természetesen gondolkodó parasztember megnyilatkozása többet ér, mint a „már a görögök…”, vagy az „ismert nagy gondolkodó…” kezdetű érvelések.

Tulajdonképpen most sem teszek kivételt, mert régiónkban nem sokan ismerik Fáy Miklós zenekritikust – kritikust –, aki hétről hétre egy határon túli vidéki lap, Heti TV magazinjában (is) szakszerűen, kőkeményen írja meg szűk egy hasábban nehezen vitatható véleményét a képernyőn megjelenő műsorokról.

Utoljára, írása zárásaként ezt olvastam tőle:

„Olyan az egész, mint valami természeti képződmény, egy hatalmas fa, nő, változik, elhagyja leveleit, de újakat hoz, mindenkinek útban van, de nem szabad kivágni, hiszen annyian ragaszkodnak hozzá. Egyszer biztosan eljön majd a vég is, a Csillagvirágot feldarabolják és eltüzelik, mint Wagner operájában a világkőrist, de hogy a lángokból szebb televíziózás születik-e, azt megjósolni nem lehet.”

Milyen szépen és mennyire jól írja!