Kísértet

Húsz évvel a rendszerváltás után sem vagyunk képesek megszabadulni a villanyáram megszakításának a rémétől. Annyira természetesnek, az élet velejárójának tekintjük, hogy az áram-megszakítások időpontjait rendszeresen leközöljük az újságban, hiszen a megyeközpontban is ritka az olyan hét, amikor nappal vagy éjjel, x vagy y utcákban, negyedekben nem szakítják meg a villanyáramot. Aminek a szüneteltetéséből sportot űznek vidéken, ahol naponta többször, több órára rendszeresen elzárják a korszerű, felvilágosult életnek a forrását. Hogy mekkora felfordulást okozhat a hirtelen beállt áramszünet, szombaton egy vidéki, zsúfolásig megtelt kultúrotthonban megtartott lakodalomban tapasztalhattam. 22 óra tájban ugyanis váratlanul minden elsötétült, amit vegyes fogadtatással nyugtáztak a résztvevők: a fiatalok „szabad a csók” kurjongatással, az idősebbek aggodalmas várakozással, míg a szervezők kétségbeesve kapkodtak világító felszerelés után. A zenészek viselkedésén azonnal meglátszott az effajta incidensekkel szembeni immunitásuk, mivel a villannyal működő hangszereik helyett azonnal a hagyományosokhoz nyúltak, amelyekkel sötétben, az elemlámpák cikázó fénycsóvái közepette folytatták a zenélést, mintha mi sem történt volna. Jó félóra múlva nagy üdvrivalgással fogadták a „megvilágosodást”, csakhogy korainak bizonyult az öröm, mivel pár pillanat múlva újra kialudt a fény. Volt olyan időszak, amikor egymás után 5-6-szor be-, illetve kikapcsolták, mígnem közel két óra múlva folyamatossá vált a világosság, de nem azért, mert valakik, esetleg megunták a kapcsolóval való játszadozást vagy megjavították a hibát, hanem azért, mert egy falubeli megérkezett a belsőégésű motorral működtetett áramfejlesztőjével, amit rákapcsolt a kultúrház villanyhálózatára. Hogy mi történik, ha nincs áramfejlesztő, arra gondolni is rossz, mivel vacsora közben a konyhán is, a nagyteremben is megbénult volna bármilyen tevékenység. Ami valószínűleg néhány lakodalomban meg is történik, esetleg gyertyánál, petróleumlámpánál folytatják, mint az átkosban.

Az áramkimaradások miatt egyébként is rengeteg galiba keletkezik, sok háztartási gép tönkre megy a visszacsatoláskor fellépő magasabb feszültség miatt. Sokan bosszankodnak a kárukon, betelefonálnak az áramszolgáltatóhoz, ahol a vezetékrendszer elavult voltára, a szélviharokra, a pénztelenségre, illetve bármire hivatkoznak, csakhogy magukról lerázzák a felelősséget a szerződésben vállalt, csöppet sem olcsó szolgáltatásnak a csapnivaló végrehajtását illetően.

Sokan a sajtóhoz fordulnak segítségért, számukra sokszor elmondtuk már, hogy egyetlen lehetőség adódik, az áramszolgáltató tömeges perbe fogása a keletkezett anyagi és erkölcsi károk miatt. Igen ám, csakhogy húsz évvel a rendszerváltás után sem értünk meg a demokráciára, nem tudunk élni a törvény adta lehetőségeinkkel, nem tudjuk megkövetelni, ha szükséges, törvényes úton kierőszakolni a jogainkat. Amíg erre képtelenek vagyunk, megérdemeljük a sorsunkat, vergődhetünk az átkos múlt, a sötétség, a megfélemlíthetőség kísértetének a béklyóiban.