Kölcsönkenyér

Aggódva figyeljük az idei árvizek eseményeit, a a Maros, Körösök és Bega vidékein is reménykedünk, hogy e hét vége nem hoz az eddiginél is nagyobb károkat és emberi tragédiákat az ország keleti tájain.

Ahol a csapások egy része bizonyára elkerülhető lett volna, ha Romániának (is) lenne természeti csapások elleni stratégiája, amelynek előirányzatait a változó kormányok mindegyike betartaná, s az árvízvédelemre, földrengésre való felkészülésre előirányzott kormány- és európai pénzeket arra használnák fel, amire kiutalták.

Elképzelni is szörnyű, milyen károkat, tragédiákat okozna, ha egy újabb – előbb-utóbb esélyes – nagyméretű földrengés is bekövetkezne, hiszen arra ugyanúgy nem vagyunk felkészülve, mint a gyakoribb árvizekre. Amelyekért korántsem csak a jelenlegi kormány a felelős, nem is ezért dobálták meg munkalátogatásán tojással és paradicsommal a miniszterelnököt, e népharag előbbi népellenes és inkompetens intézkedéseinek szólt, amelyek az árvizeknél is több kárt és könnyet okoztak.

Băsescu elnök korábbi (számunkra érthetetlen) népszerűségét sem az esők és áradások csökkentették szinte már minimálisra, hanem azok a társadalmi csapások, amelyeket felelőtlenül okozott.

Amit nem feledtethet még a szépséges Udrea asszony sem (aki máris Románia következő miniszterelnökének érzi magát), s azt hiszi, ha csokoládét osztogat a károsult gyerekeknek, biciklit ajándékoz egy számára kedvező feleletet adó nyugdíjasnak és népviseleti ruhába öltözve erősíti tündéri jelenlétével a gátakat, az éhező és hajléktalan emberek továbbra is csodálni fogják másfélezer eurós csizmáját és kétezer eurós kézitáskáját.

Annál is inkább, mert a pénz nem minden, hisz azt, vagy annak egy részét el lehet lopni (volt már példa rá), el lehet herdálni (dettó), át lehet játszani a hatalmi klientúrának, függetlenül attól, mi volt az eredeti rendeltetése.

Ezt most nem ezért mondjuk, mert tegnap Románia megkapta a Nemzetközi Valutaalaptól a kért készenléti kölcsön újabb esedékes részletét, hiszen az most a Nemzeti Bankhoz kerül, s különben is kevesebb az árvizek okozta károknál.

De azt minden polgártársunknak joga van tudni, hogy Románia közel 10,7 milliárd eurót kapott az IMF-től, 2,5 milliárd eurót az Európai Uniótól és 300 millió eurót a Világbanktól.

Amit nekünk kell visszafizetnünk.

És fiainknak, lányainknak, unokáinknak, az újabb áldozati nemzedéknek.