Lemondás

Rövid időn belül két, általunk jól ismert személyiség távozott önként magas posztjáról: az egyik a magyar köztársasági elnök, aki plágiumpörbe keveredett, a másik – s ez bennünket közelebbről érint – Románia magyar nemzetiségű környezetvédelmi minisztere, akit megvesztegetéssel és hamis vagyonbevallással vádolnak.

Hogy mennyire valósak vagy valótlanok a vádak, a tények hiányos ismeretében, távolról, nem áll módomban eldönteni. Azzal a közhelyszámba menő mondással sem vergődhetnék zöld ágra, hogy „szél fúvatlan nem indul”. Sokszor kiderült ugyanis, hogy a politikusok ellen indított eljárások nagyon is bizonyítható, nem egyszer alantas érdekekből indultak ki, mondvacsinált ürügyekkel. A politika ugyanis – kell-e ezt ma, egy többé-kevésbé már nálunk is működő demokrácia korában bizonygatni? – nem makulátlan Grál lovagok küzdőtere, hanem olyan aréna, amelyben lényegében egy szabály működik: az ellenfelet harcképtelenné, de legalábbis hiteltelenné tenni, hogy aztán könnye(bbe)n legyőzhető legyen.

Ami azonban lassacskán egyértelművé válik: manapság már egy funkció – legyen az bármilyen magas – nem jelent, Kelet-Európában és a világ pozitív tendenciáihoz nehezebben felzárkózó Romániában sem mentességet a „kikezdés”, a felelősségre vonás alól. Ami a fejlettebb demokráciákban régóta szabály, begyűrűzik hozzánk, ha késve is, amit mindenképp pozitív fejleményként kell elkönyvelnünk, noha ma még számtalan (de hogy ne túlozzunk: nagyon sok) vadhajtásával találkozunk. Mostantól kezdve a sajtó – ha csak nem esik ismét a sokszor tapasztalt hibába – aligha mondhatja, hogy Romániában soha nem történt „becsületbeli” lemondás. A Boc-kormány, nem is olyan rég, testületileg távozott, most pedig egy miniszter választotta ezt a megoldást. Nyilván egyik esetben sem nyomás nélkül. Ez utóbbi esetben persze kívánatos lenne, ha az bizonyosodna be: csupán félreértésről, és nem félrelépésről van szó. Ez utóbbi esetben ugyanis meglovagolható az a nézet, hogy lám, a hazai magyarság politikusai sem jobbak a Deákné vásznánál, ami súlyos presztízsveszteséggel járna nemcsak az egy részében nyíltan magyarellenesre hangolt politikai osztályban, hanem a választók szemében is.