Lemondás

Csütörtökön délután csak kósza hírek keringtek róla, este azonban már ténnyé vált: lemondott a Demokrata Liberális Párt egész vezetősége, testületileg, Emil Boc elnökkel az élen.

Ezt nevezik becsületbeli lemondásnak. Köztudott ugyanis, hogy június 10-én, a helyhatósági választásokon koalíciós partnerével együtt a PDL súlyos vereséget szenvedett, pár kivétellel valamennyi nagyvárost és megyét elvesztette, így a Szociálliberális Szövetségbe (Szociáldemokrata, valamint a Nemzeti Liberális Párt) tömörült ellenkoalíció elsöprő győzelmet aratott, s immár nemcsak a parlamentben, de a helyhatóságokban is többséget szerzett, gyökeresen átrajzolva Románia eddigi politikai térképét.

Demokráciákban bevett gyakorlat egy ilyen vereség után, hogy a vesztes párt (vagy koalíció) vezetősége, mintegy beismerve a választási kampányban elkövetett hibáit, lemond, hogy új, hitelesebb embereknek adjon helyet és lehetőséget. (Kérdés: vannak-e a párton belül ilyen új és hitelesebb emberek?) Ezúttal azonban egyértelmű, hogy nemcsak kampányhibákról volt szó: a nemrég még kormányon levő pártot az utóbbi évekbeli komoly nadrágszíjhúzó politika vitte a lejtőre s népszerűtlenné a lakosság többségének körében.

A második kérdés: lesz-e megállás a lejtőn, tud-e majd a megválasztandó új vezetőség olyat kitalálni, hogy a PDL, bár megtépázva, komoly belső harcoktól tépetten talpon maradjon, s megkezdje az újraépítkezést, vagy olyan megrendítő ütést kapott, ami végzetes lehet számára. Az új vezetőség az immáron kolozsvári polgármester volt párt- és miniszterelnök nélkül fog felállni (nem is akarják, de maga sem vállalja a vezető tisztséget), és nagyon nehéz dolga lesz, ha őszig, a parlamenti választásokig újra ütőképes alakulatot szeretne létrehozni, még akkor is, ha legfőbb ellenfele, az USL időközben esetleg szétszakadna. (Hogy a szociáldemokraták és a liberálisok szövetsége nem lesz örök, az aligha kétséges – a hazai politikában eddig egyetlen koalíció sem volt hosszú életű. Az pillanatnyilag előreláthatatlan, hogy a szakadás mikor következik be.) Egy erős ellenpártra a hazai politikában mindenesetre szükség volna, mert egy elsöprő parlamenti többség egyáltalán nem tenne jót a demokráciának. Vajon a PDL felnő-e ehhez a feladathoz?