Lomtalanítandó azonban bőven van még. Tăriceanu kormányzása idején az állami szféra létszáma majdnem megduplázódott, a 2004-es 800 000-ről a 1,4 millióra.
A „többlet” nagy része papírtologató, akiknek hiányát az államapparátus meg se érezné. Éppen ellenkezőleg, gördülékenyebb lehetne, mivel lényegesen kevesebb bürokráciával járna.
Szerdán a kormány 57-ről 32-re csökkentette az államtitkárok, illetve felére az alprefektusok számát. Ezentúl minden megyében csak egy alprefektus lesz az eddigi kettő helyett.
A karcsúsítás anyagi megtakarítása nem túl jelentős – évi ötmillió euró, amikor például csak a nyugdíjalap éves hiánya kétmilliárd euró –, mégis fontos lépésről van szó.
Miután éveken keresztül az állami adminisztráció folyton folytán növekedett, újabb és újabb jól fizetett tisztségeket hoztak létre a politikai klientúrák részére, a kormány végre a normalitás útjára tereli az állami apparátust.
A megszüntetett tisztségek ugyanis az „állami méltóságok” kategóriába tartoznak. Vagyis a karcsúsítás fentről kezdődött. Vagy inkább lomtalanítás?
A minisztériumok alighanem olajozottan működnek 32 államtitkárral is, akárcsak a megyék, egyetlen alprefektussal a prefektus mellett.
Lomtalanítandó azonban bőven van még. Tăriceanu kormányzása idején az állami szféra létszáma majdnem megduplázódott, a 2004-es 800 000-ről a 1,4 millióra. A „többlet” nagy része papírtologató, akiknek hiányát az államapparátus meg se érezné. Éppen ellenkezőleg, gördülékenyebb lehetne, mivel lényegesen kevesebb bürokráciával járna. Sőt, a 800 000-es szám is túlzottnak tekinthető, hiszen ebből a tanügy és az egészségügy együttvéve kevesebb, mint a felét teszi ki, legnagyobb része pedig a hivatalnokréteg, s már 2004-ben is mindenki túlburjánzott állami bürokráciáról panaszkodott.
Vagyis nemcsak fent, hanem alul is bőven van hely a lomtalanításnak.
Mindezekhez képest az államtitkárok és alprefektusok menesztése csupán csepp a tengerben. De hát valahol el kell kezdeni, s nyilvánvaló, hogy fentről kell indulni, abban az országban, ahol mély hagyománya van a nagyhalak megmenekülésének és a kishalak feláldozásának.
Az egykamarás, maximum 300 képviselős parlament kellene legyen a lomtalanítás következő lépése, hiszen akárcsak az előbbi esetekben, a létszámlefaragás nem akadályozná, hanem serkentené a hatékonyságot, s ráadásul anyagi megtakarítással is járna.
Itt egy kis megtakarítás, amott egy másik megtakarítás, fillérből lesz a forint alapon az államháztartás egyensúlya is visszaállhatna.
Hozzászólások