Maradj otthon!

Az elmúlt szinte egy évtizedben, az illegális migráció tömegessé válását követően egyre erősödik az a tendencia, hogy az egykor keresztény Európa vallási jelképeit eltávolítsák a közterekről. Úgymond azért, hogy ne sértse a más vallású bevándoroltak érzékenységét. Hallottunk már arról, hogy Franciaországban, egy városkában Szűz Mária szobrát kellett eltávolítani az ő tiszteletére felszentelt templom elől. Hallottunk már felgyújtott feszületekről, útszéli keresztek meggyalázásáról, Svédországban az izraelita hitűek jelképeinek eltávolításáról. Hallottunk arról, hogy a karácsonyi ünnepet át kellett keresztelni, hogy fenyőfát gyújtottak fel köztéren. Olyanok tették, vagy olyanok érdekében tették a megalkuvó helyi hatóságok, akiket egy keresztény többségű ország jóindulatúan, menekültként befogadott. 

És nem csak Nyugat-Európában! Már megírtam a dunavecsei esetet, amikor Szűz Mária szobrát kétszer fejezte le egy ismeretlen. Másodszorra a felszentelés előtti éjszakán. A rendőrség időközben elfogta a tettest, egy büntetett előéletű, Romániából odaszármazott helyi lakos személyében. Ő is egy befogadott bevándorolt, aki idénymunkából igyekszik eltartani a családját. Tette mindazt a világgal szemben érzett haragból, meggyőződéses ateistaként, az egyházzal szembeni gyűlöletből? (Ezért nem kellett volna áttelepednie, megtehette volna őshazájában is.) Pedig hálásnak kellene lennie annak a közösségnek, amely befogadta. A szoborállító Gergő atya jóindulatára, emberségére jellemző, hogy még mentegeti is a tettest, mondván, hogy az egykori szocialista országokban több generáció nőtt fel hit nélkül, nekik semmit sem jelentenek vallásunk, kultúránk szimbólumai. Igaz, de a minimális viselkedési szabályokat azért csak illene betartani. (Csak példaként a magyar társadalom megosztottságára: a magyar ateista szervezet azonnal felajánlotta jogi segítségét a vallási jelképet meggyalázó bűnelkövetőnek!) 

Leszűkítve a tényeket, az esetek hasonlítanak arra, mintha a lakásunkba befogadott idegen vendég lepocskondiázza az elébe tett ételt, mosdatlanul, netalán sáros cipővel fekszik a számára frissen megvetett ágyba. Előtte viszont leparancsolná a falról a feszületet, a hálószobából, az ágy fölötti falról a szentképet, esetleg a nemzeti színű szalag vagy kokárda elégetését követelné, hogy nyugodt legyen az álma.

Ha sérti az „érzékenységét”, akkor miért lépett be a házba? Miért jött a keresztény Európába? Maradt volna otthon. 

Tudom, a jelenlegi Európai Parlamentnek hiába javasolhatnánk bármit, ami az ő migrációs politikájukat sértene, mégis felvetek egy ötletet. Miért nem lehet kötelezni a migránsokat arra, hogy aláírják azt a vállalást, miszerint elfogadják a befogadó ország törvényeit. Közöttük a kölcsönös vallási toleranciát, de beleértve a monogámiát is. (Csak megjegyzés: Európában a bigámia büntetendő cselekmény, a migránsok kivételével! Ők Mátyás király „gyevi bírói”?) 

Aki nem fogadja el, annak még a papírjait sem kellene átnézni a belépési kérése elbírálásakor. Nekik le is út, fel is út! 

De jó lenne…