Maradjunk a lényegnél

Múltkori írásomban a valóságról és igazságról igyekeztem úgymond filozofálni, és rámutattam arra a nyers valóságra, miszerint az emberiség a béke szólamok hátterében állandóan és látható rendszerességgel háborúkra készül. Sokan sóhajtoznak a régi szép békeidők után, de kiábrándítok mindenkit, valójában ilyen soha nem volt az emberiség történetében. Már az ókor költője, a római Tibullus, a Kr. e. első században így kezdi béke-elégiáját: „Akárki volt – az első kard kovácsa, ezer s ezerszer átkozott legyen”. Nos, a kovácsokból nagyon gazdag fegyvergyárosok lettek, akik egyik háborút, a másik után „szervezik”, és feltöltik a legmodernebb fegyverekkel, a megrendelőknek nem lehet panaszuk, az emberi agy a legrafináltabb eszközöket kitalálja, hogy mentől gyorsabban, hatásosabban elpusztítsa az ellenséget. De honnan ennyi ellenség, az egyik ember a másiknak a kezdetektől napjainkig mindig ellensége volt?

„Egyre több bizonyíték támasztja alá azt a vélekedést, hogy a Homo sapiens és a ’neandervölgyiek’ együttélését nem a béke és a kölcsönös elfogadás jellemezte. A két emberfaj szabályos háborúban állt egymással.” Ez egy tudományos megállapítás, egy kb. 600 ezer év előtti eseményről. Ez a háború, állítólag 100 ezer évig tartott, és a történelem leghosszabb háborúja volt. A mai háborúk ezek alapján párperces kis viaskodásnak tűnhetnek. 

Ha ennek a paleontológiai (őslénytani) kutatásnak igazat adhatunk, akkor nem nézhetjük optimistán a jövőt, a liberális baloldal harca a konzervatívok ellen néhány évtizedig tarthat majd, nem beszélve a Nyugat és Kína háborújáról. Vicces, de szomorú!

Nem olyan régen, most kb. kétezer éve – mintha tegnap történt volna – feltünt egy ember – nem volt sem neandervölgyi, sem homo sapiens – csak egyszerűen Ember: Jézus, aki arra tanította övéit, hogy szeressék ellenségeiket, és imádkozzanak üldözőikért, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. (Képzeljük ezt el az ukrajnai lövészárkokban.) Az Embert, akit sokan Isten fiának tartanak, kegyetlenül meggyilkolták, és tanítását mára már régen elfelejtették.

Mit is lehet a jelenben még kigondolni, hol találjuk meg azt a lényeges kiinduló pontot, amely a jelen válságos világában kapaszkodó lehetne mindenki számára. Talán az az igazság, hogy a földi életnek legfontosabb értelme, tehát lényege, hogy megtartsuk, megőrizzük, mert ha ez nem sikerül, akkor szinte semminek nincs értelme, hiszen az Univerzumot, bár – állítólag, nélkülünk is örökké létezett és végtelen – mi, a gondolkodó emberek fedeztük fel, és földi élet nélkül csak egy nagy üresség marad.

Múltkor említettem Susan George írónő tanulmányát, a Lugánói jelentést. Sokan felteszik a kérdést: miért kell egy ilyen írást komolyan venni, amely tulajdonképpen kitalálás, a története fiktív, semmi bizonyíték nem igazolja a könyv állításait. Sajnos minden, ami a jelentésben megjelenik, már jelen volt az utóbbi évtizedekben éltünkben, de a szerző bizonnyal elolvasott olyan, más dokumentumokat is, amelyek szomorú állítását látszanak igazolni, hogy számunkra ismeretlen erők játszadoznak az emberiséggel, az ember már csak eszköz lett, nagy értéke nincs.

Jóval Susan George tanulmánya előtt, még 1966-ban hozták nyilvánosságra azt a szöveget, amely Iron Mountain-jelentés névvel került be az összeesküvés-elméletek tarsolyába. A tanulmányt az Államok legfelső elitjéhez tartozó „agytrösztök” egy csoportja rendelte meg, és a kutatócsoport feladata volt a hidegháború utáni esetleges békekorszak problémáink tanulmányozása. Az eltelt évtizedek alatt a jelentésről nagyon kevés szó eset, és a kb. 15 tagú csoport személyei sem ismertek. Annyi nyilvánvaló, hogy a tanulmány tulajdonképpeni célja az lehetett, hogy kritikus helyzetekben hogyan fenntartható az elit hatalma, és hogyan lehet a polgárokat, a társadalmat ellenőrzés alatt tartani.

A globalizációt tervezők, a híres Római Club csoportja, elég gyakran hasonló tanulmányokat tesz közzé, és összevetve ezeket a „véleményezéseket”, mindennél világosabban felszínre kerül az elmélet, miszerint mindennek, tehát a környezetpusztításnak, a globális felmelegedésnek, az éhínségnek és a vízhiánynak egyedül az ember az oka, főleg a sok ember. A pénzuralom ránk kényszerített életmódja, a fogyasztói és pénzközpontú társadalom kényszere és terrorja és a többi kényszer, az semmi, az igazi vétkes az emberiség, a túlnépesedés.

Az egész ijesztő, de legalább már látni, hogy hol van az igazi baj, miért vannak járványok, proxi háborúk és jól fizetett agyalágyult politikusok, akik hipnotizálva azt teszik, amit e jelentéseket és tanulmányokat megrendelő ’agytrösztök’ mondanak. Mi a teendő? Már sokan megmondták, én csak megismétlem: 1. Az egész jelenlegi világgazdaság menetét, céljait, módszereit és elosztási karakterét ki kell cserélni egy igazságosabb rendszerre. 2. A jelenlegi, rabló, pénzközpontú társadalmi berendezkedésről, végre át kell állni egy emberközpontú társadalomra.

Még jelentkezem.