Megoldások

II. Vissza a természethez

Az elv nem új, már a felvilágosodás nagy mestere, Rousseau is hírdette, hogy vissza a temészethez, de ezt inkább a nevelés szempontjából tartotta helyesnek, miszerint már a gyermekkorban meg kell lesni a természetet, csodáit fel kell fedezni, és  érezni kell a természet éltető közelségét. (A mai iskolákban is alkalmazhatnák.) 

A veszély, amely ma leselkedik ránk, akkor még nem volt aktuális, nem volt elektromosság, és ennek csodái, a villany, és a tömérdek árammeghajtású gép, de még a foszilis energiaforrások közül is csak a régebben is használt kőszén és petróleum jelentették az energiahordozókat. Az ipari forradalom hozta meg a változást, és a XIX. század közepétől olyan új világ kezdődött, amely lényegében megváltoztatta a természettel való kapcsolatunkat.

1859 őszén fúrták meg az Államokban, Pennsylvinában az első olajkutat, és ezzel elindult a modern világ egyik legsikeresebb, de legvitatottabb üzletága: az olajipar. A kezdetektől máig sok ezer kutat fúrtak, és hihetetlen mennyiségű nyersolajat égettünk el, hogy pótoljuk a mind gyorsabban fejlődő gazdaságot. Sajnos tény, hogy a rendelkezésünkre álló, nem megújuló energiaforrások egyszer el fognak fogyni. Egyik oldalról nézve ez jó, mert a levegőszennyezés és az egyéb károk a természet ellen csökkenének, ugyanakkor egyelőre nincs megfelelő alternatíva. 

Erdőinket kiírtjuk, vizeinket szennyezzük, az édesvíz lassan ajándék lesz, és sok millió tonna hulladékkal élünk szomszédságban. Meddig harcolunk a természet ellen, és vajon ki lesz a győztes? Ma még nem késő, hallgassunk az okos, intő szavakra.

A nemnövekedés elvét egyszerűbb megérteni, ha visszalépünk, legalább gondolatban, mondjuk százhúsz évet – ahogy ezt a korszakot neveztük – a régi szép békeidőkbe. Az időszak, generációm szüleinek a gyermekkora, még az igaz béke korszaka volt, Európa telve volt reményekkel, mi magyarok is, négy évtizeddel a kiegyezés után, egy új békés, dinamikusan fejlődő korszak elébe néztünk, Akkor még együtt éltünk a természettel, anélkül, hogy a fejlődés leállt volna. Sajnos a korszak rövid volt, két szörnyű világháború és az utána következő posztmodern társadalom örültségei rémes világot teremtettek. Meddig tarthat még így?

III. A fogyasztói és információs (digitális) társadalom

A fogyasztói társadalom a vadkapitalista rendszer egyik állomása, és valószínű egy jól szervezett tömegmanipuláció eredménye. Az átalakítás szinte észrevétlenül történt, „forradalmi” események nélkül. Kezdetét a múlt század közepétől számíthatjuk. 

A profit állandó növekedéséhez tömegtermelés szükséges, és ennek folytatólagossága csak akkor lehetséges, ha az áruk gyorsan fogynak egy kibővült piac révén. Amikor egy társadalomban sokkal többet vásárolnak és fogyasztanak, mint amennyire szükség van, akkor beszélhetünk fogyasztói társadalomról. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az állandóan bővülő árucikkek és különböző szolgáltatások megszerzése és birtoklása lett az út a boldogság felé, és ugyanakkor biztosít egy „társadalmi státuszt”.

Ez a társadalom szerintem dekadens – hiszen a túlzott fogyasztás erősen környezetszennyező, rengeteg a hulladék. Ideje visszalépni egy normális, észszerű fogyasztáshoz.

Következó lépés a „fejlődésben” a fogyasztói társadalom kiszélesítése: a digitális forradalom.

Kétségtelenűl, a mai világ rohamos technikai fejlődésének az atomkorszak utáni legizgalmasabb és legjelentősebb felfedezése a digitalizáció jelensége.

A veteránok, akik a nagy háború előtt születtek, már idős korukban találkoztak a digitális világgal, a következő bébi-bumm és X generációk, felnőtt korukban, a két utolsó, y és z egész fiatalon, illetve beleszülettek az új rendszerbe. A jövő bizonytalan.

Rengeteg újat és nagyon sok hasznosat hozott ez a sokak számára nehezen érthető és megtanulható rendszer. Semmi köze a természethez, minden mesterséges, egy új számrendszerre, és sok áramra van szükség. Előny a gyors információszerzés, kommunikáció mindenkivel, a távoktatás lehetősége, korlátlan szórakozási lehetőség, és még sok minden, de hol vannak a buktatói, a veszélyek?

Gyermekeink már nem tudnak okostelefonok nélkül létezni, bár a tanulás sok mindenben könnyebb, de a gondolkodás, a logika, és a született intelligencia nem fejlődik, sok mindent kézbe kapnak, egy teljesen új, ismeretlen, és kiszámíthatatlan szellemi fejlődés indult el. Itt be is fejezhetném, mert ez a tény önmagában elég kellene legyen, hogy az egész rendszert, amíg nem késő, lefékezzűk, és csak erős ellenőrzés mellett alkalmazzuk.

Az új digitális forradalom tehát nem más, mint a tömegellenőrzés új korának a kezdete? Legalábbis ezt állítják, akik hisznek egy háttérhatalom létezésében. 

Összegezés: Ne távolodjunk el földanyától, maradjunk szoros és jó viszonyban a természettel. Ne hagyjuk magunkat manipulálni. Sem a túlfogyasztás, sem egy mesterséges elektromos világ nem lehet a jövőnk, ismeretlen veszélyeket hordoz. Elég, ha a természet szeszélyeivel megbírkózunk.