IV. Migráció
Jelenünk egyik legnagyobb, legnehezebben kezelhető problémája az évtizedek óta tartó folyamatos népvándorlás. A kérdés nem új, történelmünk minden szakaszában törzsek, népek, később a szervezett nemzetek, létfenntartásuk biztosítása érdekében vándorlásra kényszerültek.
Megjegyzem, a migráció jelenségével és következményeivel ma világszerte, elsősorban a mi nyugati kultúrkörünkben, olyan élénken, ugyanakkor ellentmondóan vélekednek és vitatkoznak, hogy eligazodni, kiutat keresni szinte reménytelen. Megkísérlem összefoglalni a lényeget.
Világunk a II. világháború után lényegesen megváltozott: hidegháború két nagyhatalom között, a Szovjetunió felbomlása, és Kína felemelkedése, a nemzetközi óriás cégek hatalmi terjeszkedése, globalizáció szinte az egész világon, fogyasztói és információs társadalom.
A fentiek eredményeképpen világszerte soha nem tapasztalt óriási életszínvonal-különbségek vannak a javak aránytalan elosztása nyomán. A volt afrikai gyarmatok szegénységben maradtak, ugyanakkor a nyomor ellenére, népességrobbanás tapasztalható, 2050-re a lakosság a duplájára duzzad, a mai 1,2 milliárd afrikai, közel 2 és fél milliárdra. Bár valamelyes fejlődés tapasztalható, és sokan otthon maradnak, de tízmilliók lesznek, főleg fiatalok, akik csak a közeli Európában látják a jövőt.
Ezzel szemben a nyugati civilizáció országaiban a helyzet pontosan a fordítottja. A demográfiai válság itt már régen jelen van, a termékenységi arányszám, ami a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges, már régen nem éri el a 2,1 értéket. Nem részletezem, az adatok ismertek, az Unióban jelenleg ez a szám 1,5, és még a legjobb, a francia termékenységi ráta is csak 1,8.
A következtetés tragikus: Európa őshonos népessége, az alacsony termékenységi ráta következtében kihalóban van. Hogy a lakosság számbelileg mégis fennmaradhasson, az a bevándorlók számától függ.
Ha két összekeveredett kultúra közül az egyik népessége, pl. mi keresztények, lassan vagy egyáltalán nem szaporodik, akkor a másik (az iszlám) gyorsan szaporodó tömege erős nyomást gyakorolhat az elsőre, és komoly gazdasági, kultúrális és politikai változásokat kényszeríthet ki. (Huntingon állítása) Sajnos ez következik.
A migrációt elsősorban a globalista nemzetközi cégek támogatják, akiknek szükségük van olcsó munkaerőre. Számukra a nyitott társadalom a megoldás. A konzervatív oldal a nemzetállamok, és a keresztény kultúra és civilizáció fennmaradását támogatják, ami végleg eltűnik, ha a migrációt nem állítjuk le. Európának döntenie kell, közösen, amíg nem késő.
V. Háborúzás vagy béke
Semmilyen pozitív változásra nem számíthat a világ, ha marad az állandó háborúzás elve. Sajnos történelmünk azt bizonyítja, hogy háborúk nélkül nem tudunk létezni. Amíg csak a buzogány, a kard vagy később az ágyú, gépfegyver voltak a gyilkos eszközök, addig csak sírtunk, jajveszékeltünk és bosszúra esküdtünk. Ma más a helyzet. Ha az atom rossz kezekbe kerül, elpusztul a világ, és ha tovább játszadozunk a mesterséges intelligenciával, nagy bajok is születhetnek, mert rossz emberi szándékkal az atom és az MI is tragédiákat okozhat.
Tartós béke csak a nagyhatalmak közötti megegyezéssel születhet, de olyan vezetőkre lenne szükség, akik nem csak a saját államuk, hanem az egész emberiség jólétét is figyelembe veszik. Elég lehetne, ha a kultúránk nagy filozófusának, Immanuel Kantnak 1795-ben írt Az örök béke című filozofikus esszéjét tanulmányoznák.
Ebben Kant egyszerűen az ember józan eszére hivatkozik, és legegyszerűbb következtetése, hogy a háború nem sorskérdés, ugyanakkor a természet minden embernek a glóbuson egyforma jogot adott, hogy földünkön élni tudjon.
Ez mind utópisztikusan hangzik, mert amíg a pénzhatalom tartja a kezében a világ vezetését, és ennek nem kis része a fegyveripar, addig nem lesz soha béke. De ennek a hatalomnak a létezése is a mi kezünkben, a tömegek kezében van.
Összegezés:
Öt pontban igyekeztem aránylag röviden megoldásokat keresni, korunk legsürgősebb problémáira. Amit itt három részben tömören leírtam, csak gyűszűnyi része a mai világban hemzsegő megoldatlan kérdéseknek. Nálam sokkal, de sokkal okosabb elmék figyelmeztetnek, már régen, hogy álljunk meg, mert... A pesszimisták világvégét emlegetnek, hiszen túl sokan vagyunk, atomháború fenyegeti a világot, globális felmelegedés, környezeti pusztítások, és ami a legrosszabb: hiányzik az értelmes beszéd, sőt, még szóba sem állunk egymással.
A megoldás egy gyökeres szemléletváltás, és akkor nem lesz világvége.
Ha egy kicsit visszalépünk a természethez, ez csak javunkra válhat. Az erőltetett növekedés helyett, a nemnövekedés megoldana rengeteg problémát, amivel ma még reménytelenül birkózunk. Nem kell a szemétbe dobni az okostelefonokat, de ne gépesítsünk mindent, mert ez embertelen, lassan már nem ismerünk egymásra.
Sok jó embernek van helye a földön és emberi gondolkodással, és egy közös istenkereséssel, megvalósíthatja az örök békét, és akkor meg is érkeztünk a várva várt Földi Paradicsomba.
Úi.
A német választások nem hoztak nagy meglepetéseket. F. Merz lesz az új kancellár, és valószínű, hogy a nyertes CDU/CSU pártkoalíció 29 %-os eredményével a szociáldemokratákkal (16 %) köt szövetséget, és nem a második, igen jól szereplő AfD-vel, akik közel 21 %-kal a második legerősebb politikai erő az országban. Várjuk meg a fejleményeket.
Hozzászólások