Mi a terrortámadás?

Hivatalos adatok szerint az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt néhány hónap alatt harmincnál több fegyveres támadás történt. Hol köztéren, hol iskolában, hol bevásárlóközpontban vagy az előtt. Legutóbb, alig néhány napos eltéréssel, előbb egy iskola parkolójában lőttek gyerekekre, majd egy sporteseményt követően, a Super-Bowl ünneplésén Kansasban. Ennek eredménye: (eddig) egy halott, 20 sebesült. Közülük 15 életveszélyes sérülésekkel került kórházba, közöttük nyolcan gyermekek. A történtek ellenére, mint korábban szinte mindig: a hatóságok gyorsan közölték, hogy nem terrortámadásokról van szó. Teszik, akárcsak manapság szinte egész Nyugat Európában a hatóságok, főleg ha a támadást migránsok vagy migrációs hátterűek követték el. 

Nem értem, nem értjük, hogyan lehet ennyire félremagyarázni azt, ami egyértelmű. Utána néztem a kifejezésnek. Az Idegen szavak és kifejezések szótárában a terrorista kifejezés magyarázata a következő: „1. olyan személy, aki politikai célokból rémtetteket (gyilkosság, bombamerénylet stb.) követ el 2. erőszakoskodó, zsarnokoskodó, a megfélemlítés eszközeivel élő személy…”.  Tehát (kiragadva a nagyon sok hasonló közül) nemcsak Olof Palme svéd miniszterelnök meggyilkolását, nemcsak a hírhedt párizsi fegyveres támadást vagy a marseilles-i vonatszerencsétlenséget kell(ene) a terrorista cselekedetek közé sorolni, hanem sok-sok mást is. Különösen azt, amit valamilyen fegyverrel követnek el sok személy ellen. 

A szinte naponta felbukkanó hasonló tartalmú hírekben nem házastárs, nem rokon, netalán személyes ellenség elleni, hanem közösség elleni támadásról van szó. Akárhogyan csűrik-csavarják, ez nem személyes bosszúból, hirtelen felindulásból elkövetett bűncselekmény, hanem kitervelt terrortámadás. Mert aki erőszakkal, fegyverrel vagy a nélkül, előre kitervelten támad emberre vagy embertömegre, az terrorista. Akár bal-, akár jobboldali politikai nézeteket vall, akár honi vagy bevándorolt. 

A hivatalos közlemények azért akarják más, a terrorizmustól eltérő kategóriába sorolni, „átminősíteni” a cselekedeteket, mert immár a nyugati világ átlagpolgárának is elege lett az állandó félelemből, rettegésből. A valamikor békés településeken az odavalók félnek éjszaka kimenni az utcára, nappal félnek egyedül iskolába engedni gyermekeiket, féltik leányaikat a megerőszakolástól (lásd legutóbb Németországban egy 15 évest), félnek az utcán vagy a közszállításai járművökön a minden ok nélkül támadó késelőktől. Ezt igyekeznek leplezni a hatóságok a lakosságot félrevezető „nem terrorista” támadás minősítéssel. Ebbe a kategóriába tartoznak ez említett amerikai lövöldözések, de ugyanide kell sorolni az Antifa szervezet budapesti brutális támadását a ruházata alapján konzervatívnak minősített ártatlan járókelő ellen. Ha a Hamaszt, az Al-Kaidát, a Bokoharát terrorista szervezetnek nyilvánították, ugyanide kellene sorolni az Antifát is. Betiltását mindenekelőtt a baloldali többségű Európai Parlamentnek, avagy a német parlamentnek kellene megszavaznia. 

De megteszik-e?