Minden idők legkisebb részvétele

December 7-én, hétfőn délelőtt-délután meglehetős pontossággal (bár még nem a hivatalos eredmények birtokában) értékelhető a december 6-i parlamenti választás; ehhez képest a hivatalos, végleges eredmények esetleg árnyalatokban, a lényeget nem változtató mértékben módosulhatnak.

Ebben az összefüggésben közöljük, a Transzindex összeállítása nyomán, mikor volt a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb részvétel az eddigi parlamenti választásokon.

136 szenátor és 329 (együtt 465) képviselő érkezik december 6. után az új román törvényhozásba. Képviselik az ország minden megyéjének polgárait, de a külföldi románokat vagy nemzeti kisebbségeket is. Ők döntenek arról, milyenek lesznek a román jogszabályok a következő négy évben, és jóváhagyják vagy szűrik az ország fontos döntéseit és projektjeit, akár gazdasági, biztonsági, akár közegészségügyi kérdésekről beszélünk.

A parlamenti választásokról szóló törvény szerint az egyes megyékben a helyek számát a lakosság (száma) szerint határozzák meg. Egy képviselő 73, egy szenátor pedig 168 ezer lakost képvisel.

E számítás szerint a törvényhozás legtöbb képviselője Bukarestből – 13 szenátor és 29 képviselő érkezik, majd Iaşi következik – 5 szenátor, 12 képviselő, valamint Konstanca és Prahova (5 szenátor és 11 képviselő). A legkevesebb képviselővel rendelkező megyék Kovászna, Călărași, Giurgiu, Ialomița, Mehedinți, Szilágy és Tulcea (egyenként 2 szenátor és 4 képviselő). (...)

A megyei pártlisták alapján megválasztott parlamenti képviselőkhöz 17 nemzeti kisebbségi képviselő csatlakozik, a diaszpóra 2 szenátort és 4 képviselőt küld a parlamentbe.

Mikor szavaztak a legtöbben?

Eddig a romániai állampolgárok legnagyobb számban 1996-ban mentek el szavazni – több mint 13 millióan járultak az urnák elé, vagyis az ország lakosságának több mint 76 százaléka.

A legkisebb részvételi arányt eddig 2008-ban regisztrálták (az ideit nem számítvabele), amikor csak 7,2 millió polgár ment el szavazni, vagyis az ország lakosságának kevesebb, mint 40 százaléka.

Az eddigi hét parlamenti választás jelenléti kimutatása:

1992 – 76,29% – 12 496 430 szavazó

1996 – 76,01% – 13 088 388 szavazó

2000 – 65,31% – 11 559 458 szavazó

2004 – 58,51% – 10 794 653 szavazó

2008 – 39,20% – 7 238 871 szavazó

2012 – 41,76% – 7 694 180 szavazó

2016 – 39,79% – 7 323 368 szavazó

 A 2016-os parlamenti választások eredményei

A jelenlegi parlament összetétele gyakorlatilag már nem tükrözi az állampolgárok szavazatát, mert az elmúlt négy évben számos átigazolás történt egyik pártból a másikba, egyik parlamenti csoportból a másikba. A 2016-os eredmények alapján a PSD volt az a párt, amelyiknek sikerült megszereznie a legtöbb mandátumot – 67 szenátort és 154 képviselőt, valamivel több mint 45 százalékos eredménnyel. A második politikai erő a PNL volt, amelyet a harmadik helyen végzett USR követett.

Szenátus

– PSD – 45,67% – 67 szenátor

– PNL – 20, 41% – 30 szenátor

– USR – 8,92% – 13 szenátor

– RMDSZ – 6,24% – 9 szenátor

– ALDE – 6% – 9 szenátor

– PMP – 5,65% – 8 szenátor

Képviselőház

– PSD – 45,47% – 154 képviselő

– PNL – 20,04 – 69 képviselő

– USR – 8,87% – 30 képviselő

– RMDSZ – 6,18% – 21 képviselő

– ALDE – 5,62% – 20 képviselő

– PMP – 5,34% – 18 képviselő

– nemzeti kisebbségek – 17 mandátum

***

A fentiekből adódóan egyértelmű, hogy a 2020-as választási eredemények térképe az előzekhez képest átrajzolódott.

Az ALDE és a PMP, például, kiesett a „rendszerből”, minthogy a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt nem tudta átlépni.

Így múlik el a világ dicsősége.

Megjelent viszont, mintegy „a ködből”, a ma még szinte ismeretlen AUR (Asociaţia Uniunii Românilor, a Románok Egyesülésének Szervezete), amely első parlamenti megmérettetése alkalmából hatalmas sikert könyvelhet el, nem utolsósorban a külföldön élő románok szavazatai alapján.

Hogy hogyan és miért, erről még sokat fognak beszélni. Vasárnap este a tévé-képernyőkön megjelent és megszólalt vezére azt hangoztatta: pártja nem ultranacionalista. Remélhetőleg igazat mond.

Bár a kérdésre fogékony, s e tekintetben némi tapasztalattal, tájékozottsággal rendelkező emberben óhatatlanul felmerül: meddig, milyen határig mehet el (bármely nemzet) egészséges nacionalizmusa?

Most nem elsősorban az AUR-ról van szó, amely Romániában parlamenti párttá vált, meggyőző szavazattöbbséggel. Mi, magyarok, csak remélhetjük, hogy nem egy újabb (a történelem süllyesztőjében szerencsére nagyjából eltűnt) Nagy-Románia-szerű ultranacionalista pártról van szó.

Ma, december 7-én, amikor e sorok íródnak, vagy holnap, amikor ezeket a Kedves Olvasó kezébe veszi, a hazai politikai életben ádáz csaták dúlnak. A hatalomért, rosszindulatúak szerint a koncért folyik a harc.

E sorok írója nem hiszi, hogy minden politikus korrupt és elítélendő lenne.

No de a hatalomért folyó harcban?

A világ, mint ahogy egy nagy magyar író írta, „így megyen”.

***

Visszatérve a kiindulópontra, 2020-ban, december elején az utóbbi jó harninc év választási eseményeit összegezve megállapíthatjuk: nehéz végleges és egyértelmű következéseket levonni a változó világban.

De rendelkezésünkre állnak az előző évek pontos adatai amelyekből, vagy a tendenciákból következtethetni lehet.

Tény: 2020-ban az utóbbi jó harminc „szabad” esztendő parlamenti választásai a számokban, százalékokban kimutatható leggyengébb részvételét- produkálta a december 6-i romániai választás.

Ezen hosszasan lehetne filózni, hogy miért, miként. Ami bennünket, magyarokat közelebből érint: a nehéz koronavírusos időkben hogyan reagáltunk a kihívásokra.

Hát nem bravúrosan!

Bejutottunk a parlamentbe (őrizzen meg jósorsunk attól, hogy ne jussunk be), de ha kicsit is csipkedtük volna magunkat, a mostaninál jóval jobb eredményet tudtunk volna elérni. Ha elmegyünk szavazni, s oda pecsételünk, ahol annak számunkra várhatóan a legnagyobb hatása, eredménye, haszna van.

Ha nem oda pecsételtünk, már késő bánat.

Mint ahogy az is, hogy idén, Mikulás napján, a testvéri román néppel karöltve ugyanolyan gyatra arányban vonultunk az urnákhoz állampolgári jogaink érvényesítésére.

Ha valaki azt kérdezné, hogy nem érdemeljük-e meg a sorsunkat, nemigen tudnék mit, és főleg nem nemmel válaszolni.