Mit mond a közvélemény?

Az utóbbi harminc esztendőben Romániában számtalan közvélemény-kutatás zajlott, nyugati példára, természetesen. Az erre szakosodott intézetek nagy erők bevetésével megkérdezik a népet (illetve annak reprezentatív mintáját, legalább ezer embert), hogyan látják az ország dolgait, (többnyire) a politikai helyzet alakulását, a pártok népszerűségét.

Az utóbbi hónapokban sorra jelentek meg a közvélemény-kutatások, tekintettel a helyhatósági választásokra is. A legmegbízhatóbb felmérés kétségtelenül maga a több millió ember bevonásával zajlott választás volt, amely kizárta az esetlegességeket, a bizonytalankodókat, a plusz-mínusz kb. három százalékos megengedett hibahatárt, és nagyjából pontos képet rajzolt az ország lakosságának jelenlegi politikai preferenciáiról.

Bár a helyhatósági választások lényegében mondhatni személyesek: az urnához járuló polgár többnyire személyesen ismeri x vagy y jelöltet, a maga bőrén ismeri eredményeit, ha újraválasztásról van szó, vagy törekvéseit, ha első ízben száll harcba a funkcióért. Így tudom magyarázni, hogy a fővárosban, ahol az addig uralkodó szociáldemokraták érzékeny veszteséget szenvedtek el, az egyik kerületben a PSD jelöltje fényes győzelmet aratott: a lakosok tudták és honorálták azt, amit az elmúlt mandátum alatt tett.

Nem egészen két hónapon belül egy másik nagy felmérés következik a parlamenti választásokkal. Sokkal kevésbé „konkrét”, személyre szóló a helyhatóságinál, a választók nagy többsége ugyanis még látásból sem ismeri a jelöltet, s ha az egyik pártra és jelöltjeire ráteszi a pecsétet, azt inkább általános szimpátiából, többnyire hosszú ideje beidegződött, esetleg a választási propaganda belesulykolta meggyőződésből teszi.

Végeredményben mindegy: azt véli jónak, nyerőnek, és véleménye, szavazata számít a végső összegezésnél.

Elkészült a legújabb közvélemény-kutatás, amely talán befolyásolhatja, bizonyos mértékben legalábbis, a parlamenti választások eredményét. Talán, mert addig még lesznek más, újabb felmérések, esetleg az elmúlt hónapokéval nem egészen egybeeső adatokkal. A végső verdiktum csak december 6. után derül ki.

Amit most, pillanatnyilag hallok az egyik tévéadón: Rafila professzor, a járványügyi szakértő, aki jó ideje naponta szerepel a nyilvánosság előtt, a PSD színeiben indul képviselőjelöltként, első helyen, ami „megdobhatja” a lista népszerűségét. A másik hír, hogy a fővárosi, 55 tagú „nagytanácsból” kilencen – négyen a Népi Mozgalom Pártjából, öten pedig a PSD-ből – visszaléptek, köztük van Traian Băsescu volt köztársasági elnök, Petre Roman volt miniszterelnök, Gabriela Firea volt bukaresti főpolgármester. Csupa nagyágyú.

Visszalépésük okait eddig még nem vesézte ki a sajtó. Hogy legalábbis részben tiltakozásnak szánták, az szerintem egyértelmű. Nehéz elszenvedni a vereséget.

Rövidesen hivatalosan is beindul a választási kampány, s egészen biztosan nem lesz a Grál-lovagok küzdelme, bár az egyre szörnyűbb koronavírus-járvány némiképp elvonja róla a figyelmet.

A jónép a választások végső lehetséges kimeneteléről egyelőre a közvélemény-kutatásokból értesülhet, de még a legutóbbinak sem kell bedőlni – jó másfél hónap során sok minden történhet.

Ami viszont teljesen biztos ma, 2020 októberének közepén: az ország súlyos helyzetében nincs, nem létezhet Romániában egyértelműen megváltó hatalom.

Bárkié lesz a parlament, a kormány, annak vért kell majd izzadnia, és sok nemszeretem-döntést hoznia az ország fenntartásáért, válságból kivezetéséért.

Remélhetőleg ezt a képviselőségre, szenátorságra jelentkezők is tudják.