Mit változtat egy ölelés?

Nem megy ki a fejemből egyik olvasónk kérdése, melyet a hétfői lapszámunk első oldalán Járókelőket ölelgettek címen megjelent cikk kapcsán intézett a szerzőhöz. Ha nem tudnák, egy (szerintem) kedves kezdeményezésről van szó, melyben Mikulásnak öltözött gyermekek és fiatalok ölelgettek meg vadidegeneket az utcán. Az ötlet nem új keletű, nem mi találtuk fel, nyugaton évek óta zajlanak a Free Hugs (ingyen ölelés) nevű akciók, melyeket rendszerint pozitívan fogadnak az emberek. A mi kis (magát haladó és európai szelleműnek tartó) közösségünk általában ódzkodik mindentől, ami új, ami más, ami túllépi a szabványokat, ami feszegeti a befogadás tűréshatárát.

Most lényegtelen kik szervezték, a kérdés maga gondolkodtatott el. „Mit változtat meg egyetlen rövid, kósza ölelés egy vadidegen részéről?” Tényleg, vajon mit változtat? Gondolkozzanak el ezen. Szerintem nagyon sokat változtathat. Lehet, hogy a megölelt személy a lehető legrosszabb passzban volt aznap, és ezzel mosolyt csaltak arcára. Lehet, hogy senkije sincs, aki megölelné. Aki megfogná a kezét. Lehet, hogy nem is érzett még gyermeki ölelést. Ráadásul ez ingyen van. Semmit sem kérnek cserébe. De egy kedves gesztus talán az ölelőnek is jóleshet.

Egy önzetlen kezdeményezést, különösen a szeretet, a befelé fordulás, a család és a békesség hónapjában csak díjazni lehet. Akkor is, ha vadidegentől jön.  

Egyetlen „kósza” ölelés lehet talán a legjobb, a legszebb és a legőszintébb dolog, ami aznap történhet a kiválasztottal.