Mókuskerék

Míg a meteorológusok előjelzése szerint szép, enyhe őszi hetek elé nézhetünk, az elmúlt napok politikai és társadalmi-viharos eseményei korántsem biztatóak.

Azt mutatják, hogy az állam (amely, sajnálatos módon nem mi vagyunk) és a politika, amelytől (piszkossága miatt) egyre jobban távolodunk, mókuskerékbe került, amelyből nem tud, de nem is akar kiszállni.

Egyik sem maradt meg a saját igazi szerepkörében, mindkettő csak önmagával, önmaga túlélésével kísérletezik.

Számukra az ország nem egyéb egy nagy, manipulálható választási területnél, az állampolgár pedig csupán kísérleti nyúl, vagy egér.

És nagyon meglepődnek, tehetetlenné válnak, amikor a kísérleti nyulaknak és egereknek nézett állampolgárok kikérik maguknak ezt a bánásmódot, utcára mennek, tiltakoznak ez ellen, s követelik, hogy vegyék már emberszámba őket.

Az idei őszi utcai tiltakozások, amelyeknek korántsem szakadt végük, azt jelzik, hogy a következő években bármit is tesz az állam és a politika, az újabb választásokat már nem tudja megnyerni korábbi manipulációs eszközeivel és csalásaival.

Már a jövő évi EU-parlamenti és államfőválasztáson is olyan eddig megválaszolatlan és megoldatlan kérdések fogják majd eldönteni a „kire szavazzunk?” kérdést, mint a verespataki aranybánya rejtélyes ügyének így vagy úgy történő megoldása. Meg a furfangos céllal kijelölt és nem önjelölt úgynevezett cigánykirályok és cigánycsászárok álproblémájának a romakérdés megoldásának felismerésével való helyettesítése. És nagy súllyal kerülnek latba a házőrző ebek és a kóbor kutyák is, melyek gazdái nem jobb- vagy baloldalra, nem politikai pártokra vagy államfőjelöltekre fognak szavazni, hanem vagy távol maradnak az urnáktól, vagy a pecsétet arra a személyre nyomják majd rá, akiben garanciát látnak arra, hogy végre európai módon megoldja a kutyaproblémát, mégpedig úgy, hogy a kutyajogok is megmaradhassanak, de csak az emberi jogok tiszteletben tartása után.

Amit sehogy sem képes megérteni jelenlegi politikai osztályunk, melyet az utca most arra kezd figyelmezetni, hogy, ahogy az átkos időkben mondták volna, elmaradt egy brosúrával.

Abszurd helyzetbe kerültünk: jövőnk jelenleg a kibányászatlan aranytól, a romák népszavazás után is ismeretlen számától és a kóbor kutyáktól függ, és nem a megválasztott, tehetetlen hatalomtól.