Munkakeresők

Nyugtalan Európa és a világ. Az angol rendőrség most tette közzé jelentését az augusztus 6–10. közötti zavargásokról, és az adatok elképesztőek: több mint 3200 bűntény, 1800-nál több letartóztatott, a legtöbbjük munkanélküli. Ami egy-két esztendeje talán még elképzelhetetlen lett volna, a mélyen vallásos Spanyolországban tömegek tiltakoztak a pápalátogatás magas költségei miatt, hisz az ország komoly gazdasági gondokkal, hatalmas munkanélküliséggel küzd.

Nálunk az idősebbek a „csak egészség legyen” közhellyel búcsúznak egymástól, a fiatalabbaktól újabban azt is hallani: meg munka. Aki dolgozik, valahogy elvan, ha nem is tud rendesen megélni. Ám ha nincs munkája, akkor csak a külföldön való boldogulás reménye marad. Románia a külföldi munkavállalás élenjárói közé tartozik Európában. Pontosan nem tudni, hány honfitársunk dolgozik az EU országaiban, az viszont igen, hogy szervezett körülmények között, munkaközvetítő ügynökségeken keresztül hányan próbálnak meg munkahelyet találni azokban az országokban, amelyek gyakran legszívesebben megszabadulnának hívatlan vendégeiktől. A spanyolok és olaszok egy Eures statisztika szerint Európa legnagyobb munkakeresői: jelenleg 145, illetve 86 ezren szeretnének elhelyezkedni valahol a kontinensen, persze a jobban fizető országokban. A harmadik helyen e kimutatásban a román állampolgárok állnak 54 ezer kérvénnyel – valós számuk azonban jóval nagyobb, hisz nem mindenki megy el itthonról elintézett papírokkal. A Tjobs weboldalán az olvasható, hogy csupán idén júliusban 66 ezernél több honfitársunk pályázott 36 ezer külföldön meghirdetett állásra. És tudjuk: ezek döntő többsége olyan – mezőgazdasági és szállodai, vendéglátóipari (kisegítő) munka, idősgondozás, építőipar stb. –, hogy azokra nincs helyi jelentkező az illető országokban és csak a romániai viszonyokhoz, az itteni 157 eurós minimálbérhez mérten fizetik viszonylag jól, 800-1400 euró közötti összeggel (amiből általában ott még el kell tartaniuk magukat). A megélhetés reményében honfitársaink Európán kívül a Közel-Kelet országaiba is elmennek, ha munkát kapnak. És persze nemcsak a képzetlenek, hanem a magas szakképesítésű egészségügyiek, számítástechnikusok és mások is, akikre pedig, elméletileg, itthon is nagy szükség lenne.