Nyitás

2012. január elsejétől még kevesebb lesz az akadály a román és bolgár állampolgárok EU-s munkavállalása előtt.

Az Unió egyik alapelve a lakosság és a munkaerő szabad áramlása: bármely uniós polgár ott, abban az országban telepedhet le és dolgozhat, ahol akar.

Az újak esetében azonban fékeket iktattak be, amelyek biztosítják, hogy az Unióba belépő (fejletlenebb és szegényebb) tagországok polgárai ne rohanják le egyik napról a másikra a gazdagabbakat, s ne borítsák fel a munkaerőpiac kialakult rendjét. Az újakra hétéves, három lépcsős (szakaszos, fázisos) késleltetési menetrend érvényes. Az elsőben (Románia és Bulgária esetében 2007–2008) a tagállamok belátásuk szerint korlátozhatták a munkavállalást, a másodikban (2009–2011) csak a Brüsszelnek történt előzetes bejelentés alapján érvényesíthetnek korlátozásokat. Ha ezeket az első lépcső vége előtt nem jelentették be, a második szakaszban az általános uniós szabály szerint fel kell oldani a megszorításokat. Jelenleg, másfél hónappal a második szakasz lezárulta, 2011. dec. 31.) előtt Romániával és Bulgáriával szemben tíz tagország tart fenn korlátozásokat. Az utolsó, harmadik fázis (2012–2013) előtt nemcsak bejelentési kötelezettsége van, hanem a korlátozni szándékozónak igazolnia kell munkaerőpiacának súlyos gondjait, ami miatt feloldozást kér az általános szabály alól. Brüsszelben ez idáig csak a súlyos munkanélküliséggel küszködő Spanyolország jelentkezett.

Az Európai Bizottság pénteken közzétett jelentése azt állítja, hogy az EU gazdaságára kedvező hatást gyakorol a romániai és bulgáriai állampolgárok szabad munkavállalása. A teljes mobilitás esetén a 2007-ben csatlakozott két tagállam munkavállalói 0,3 százalékkal emelhetik a 27 EU-tagállam, és 0,4 százalékkal a 15 régi (2004 előtt csatlakozott) tagállam GDP-jét. Az EB jelentése szerint indokolatlanok a félelmek, hogy a románok és bolgárok beáramlása növelné a munkanélküliséget és leszorítaná a béreket a befogadó országokban.

Arról nincs jelentés, hogy milyen hatással lesz a munkaerő-kiáramlás az Unió két legszegényebb országa számára, ahol az uniós átlag 45, illetve 43 százalékára tehető a standard vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó 2010-es hazai össztermék (GDP).