Nyomott nyomok

Már rég nem olvasom el a csomagolt kajákon, mit tartalmaznak. Először, mert a kódokkal úgyis átvernek, sosem tudom meg, hogy egy bizonyos eeeeeeee mit rejt. Másodszor, mert minek, úgy se írnak rá mindent. Harmadszor, meg csak szétrúgná az étvágyamat, és a szemétbe hajítanám azt, ami ha jól belegondolok, oda is való. 

Szóval, nem olvasom el, miből készül a sajt vagy szalámi, ahogy már rég az sem érdekel, mikor jár le a szavatossági ideje. Nem azért, mert bízom a bolt vevőbabusgató üzletpolitikájában, hanem mert hiszek a tökélyre emelt átpecsételési trükkökben.

Most mégis belerúgtam elveimbe, és elkövettem a marhaságot, hogy tiszta szórakozásból elolvassam, miből készül a sütőpor. Ott volt a zacskócska előttem az asztalon, és megbocsátatlanul végigbetűztem, olyan hosszú, ergo gyanús volt a szöveg. Kiderült, nem csupán azt tűntették fel, mit tartalmaz, hanem azt is, mit tartalmazhat.

Na, és mit tartalmazhat a sütőpor? Mogyoró- és diónyomokat.

S mivel ilyenekre megy el az ember étvágya, belendültem az olcsó játékba hülye gyerekeknek, és elolvastam, miből készült a sütőpor mellett heverő étcsokoládé. Jó, hagyjuk miből, ezt sejtjük, viszont ezen is szerepelt, mit tartalmazhat.

Na, mit? Mogyoró- és diónyomokat.

Totálra bekattantam. Végigolvastam a hűtőt és a fél spájszot.

Aztán összeomlottam. Mert már semmit sem találtam, ami dió- és mogyorónyomokat is tartalmazhatna. Sem az étolaj, sem a cukor, sem a mustár vagy gombakonzerv.

Ezért sokadszorra is elvesztettem bizalmam az élelmiszeriparban. Most mindenesetre hagyok számukra egy kis időt a fejlődésre. Hátha a visszamaradottság az oka, hogy csak a sütőporban és az étcsokoládéban vannak az említett nyomok. Két év múlva tartok újabb ellenőrzést, addigra remélem sikerül tökéletesíteni és uniformizálni az élelmiszerek tartalmát. Követelem a dió- és mogyorónyomok kiterjesztését.

Hisz erről a két nyomról legalább tudok.

De tessék csak belegondolni, hány féle nyom van még a kajákban, aminek feltűntetése simán öt év dutyi.