Pártok, pártok és még mindig pártok (I.)

A nyugati demokráciákban aránylag kevésszámú politikai párttal működik a demokratikus, parlamentáris kormányzás. Nem így van ez a keleti részén Európának, a volt „szocialista” országokban.  Itt, mondhatni, nyüzsögnek a különböző, pártszerű szervezetek.

Az átlagpolgár a régi időkben keveset foglalkozott politikával (nem beszélek itt a diktatúrákban ránk kényszerített pártpolitizálásról). A kommunikációs társadalomban ez megváltozott, senki nem maradhat ki a politika „bűvköréből”, hiszen naponta többször hallani a különböző, napi politikát érintő híreket, a médiák telve a politika eseményeivel. Ki mennyit ért a politikához, azt nehéz megállapítani, de ahogy a focihoz, ehhez a témához is sokan, elég merészen hozzászólnak, és elmondják véleményüket. A rendszerváltás után a politológusok száma is megnőtt, a szocialista rendszerben ez a foglalkozás nem is létezett, csak a pártiskola és szemináriumok végzettjei politizáltak hivatalosan, és ismételgették a párt igazát. Politológusnak lenni egy roppant kényelmes, és igénytelen foglalkozás, mert végeredményben akármit is állít egy ilyen „szakmabeli”, nehezen lehet ellentmondani, be kellene bizonyítani az ellenkezőjét, ami legtöbbször lehetetlen. Volt politikusok, szociológusok és filozófusok foglalkoznak ezzel a „tudománnyal”, és persze újságírók, akik a politikára specializálódtak. Nem hasonlítható az egzakt tudományokhoz, majdnem minden esetben szubjektív véleményeket tolmácsol, attól függően, hogy a politológus melyik oldallal szimpatizál.

A fentieket azért említem, hogy keressem az okot, miért a mi kelet-európai „környékünkön” nőttek ki gomba módra a pártok, szinte a semmiből. Szomszédos nemzetek politikai küzdőterét szemlélve azt látjuk, hogy az utóbbi két évtizedben egyszerre mindenki elkezdett politizálni. A nagy Lengyelországban a jobb- és baloldal megosztottsága markánsan alakult, míg a középmezőnyben kisebb a pártok száma. Legalább 40-45 lengyel pártot lehetne felsorolni a közelmúlt történetéből, viszont a lengyel Szejmben (alsóház) jelenleg csak öt politikai pártnak vannak képviselői (három ellenzéki és két kormánypárt). A közeli napokban kormányátalakítás várható. A kisebb Csehországban aránylag „visszafogottabbak”, mindössze 15 párt szereplése jelentős, persze a háttérben sokkal több a politikai szervezet.  Az októberi, előre hozott képviselőházi választások után valószínűleg nyolc párt jelöltjei közül kerülhetnek be a parlamentbe képviselők, ebből öt párt biztos mandátumokat szerez. A csehek – eltekintve az idei korrupciós botránytól – alaptermészetükhöz mérten a politikában is inkább nyugi-nyugi állásponton vannak, és az eredmény látszik is, Szlovénia mellett a keleti blokk legsikeresebb gazdaságát mondhatják magukénak. Az államadósság kb. 45%-os – ez nem rossz –, a GDP az uniós átlag 80-85 % között mozog, irigylésre méltó. A testvéri szlovákok, már mások. 2010-ben 18, míg 2012-ben már 26 politikai párt indult a választásokon.  Esélye  általában nyolc-tíz pártnak van, ebből jelenleg hat pártnak van képviselője a parlamentben. Miért kell egy nem egészen öt és fél milliós országnak 26 politikai párt, ezt nehéz megérteni. A szlovák állam mai formájában csak 20 éve létezik, még keresik identitásukat, talán ez lehet a magyarázat.

Nos, a román állam már komolyabb múltra tekinthet vissza, a román fejedelemségek 1859-ben egyesültek, és 1881-ben kikiáltották a Román Királyságot. Aztán a trianoni döntés, és ma Románia húszmillió lakosával, és közel 240 ezer négyzetkilométeres területével kelet-Európa egyik legtekintélyesebb állama. Politikája ezzel szemben nevetségesen maradi és kaotikus, népének életszínvonala kritikán aluli. A rendszerváltás után a kommunista erők talpon maradtak, még ma sem „tiszta a terep”, a régi mentalitás sok helyen érezteti hatását. De ez most nem téma. A „szenvedélyes,” széleskörű politikai aktivitás itt sem maradt el, a pártok számát nem tudom pontosan, de a 2012-es választásokon az 1714 képviselőjelöltet 31 párt küldte harcba. Végül négy párt került a parlamentbe, de csak két szövetséges párt kormányoz. Romániában még nagy az analfabéták száma, Európában az oroszok és szerbek mellett itt a legrosszabb az arány, a felsőfokú végzettségben részesültek aránya is nagyon alacsony, 12%, de politizálni mindenki akar.

Magyarországon a bejegyzett pártok száma 2011 elején még 141 volt, aztán elindult egy betiltási akció, és az év közepére már csak 122 párt maradt. A tényleges párttagok száma minimális, a felnőtt lakosság 5%-át sem éri el. A   Fidesz-nek kb. 40 ezer tagja van, az MSZP-nek 30-35 ezer, a Jobbik talán 12 ezer tagot tud felmutatni.

Hollai Hehs Ottó, Németország