Persely

Vasárnap az elegáns Snagov-palotában államfőnk közölte az állampárt (saját állampártja) vezetőivel és honatyáival, hogy mi a további teendőjük.

Tudomásukra adta: egységesen és fegyelmezetten ki kell állniuk a megszorító intézkedések mellett, nem tűri a fegyelmezetlenséget, a kormányt sem alakítják át egyelőre, majd csak később, a Boc-kabinet egyelőre marad jelenlegi formájában, de apparátusát záros határidőn belül csökkenteni kell.

Idősebb olvasóink még emlékeznek arra, hogyan születtek az állami döntések a kommunista érában: Ceaşescu összehívta az RKP KB-t, közölte a legfelsőbb pártvezetőkkel, hogy mi a további teendő, majd útmutató beszéde után az RKP KB határozatot hozott. Másnap, vagy harmadnak összeült a kormány, meghozta a megparancsolt rendeleteket, összehívták a parlamentet (Nagy Nemzetgyűlést) is, amely ellenszavazat nélkül, tapsorkán és ovációvihar kíséretében törvénybe foglalta a Nemzet Bölcsének akaratát.

Most a Nemzet Mai Aktuális Bölcse saját állampártjának aktíváját hívja össze akarata megvalósításához, a párhuzam a múlt és jelen között nyilvánvaló, úgynevezett törékeny demokráciánk sokkal többet átörökölt az egykori átkos szocialista demokráciából, mint ahogy azt naivul hittük, vagy hiszik még ma is sokan.

A pártklientúrát is, azzal a különbséggel, hogy míg az egypártrendszerben egyetlen klientúra létezhetett csupán, a többpártrendszerben minden magára adó pártnak megvan a saját klientúrája, akik, amikor vezetői hatalomra kerülnek, pár év alatt meggazdagodnak.

Akkor is, ha rosszul megy az ország sorsa, ha világválság van, mint most. A liberális demokraták, akik a fizetésből élők és nyugdíjasok zsebéből veszik ki az utolsó filléreket, miközben maguknak pazar villákat és palotákat építtetnek, arra szólítják fel az ország éhező népét, hogy legyenek szolidárisak, adakozzanak egy országos perselybe.

A jelenlegi hazai valóságon elszörnyedve a Reuters hírügynökség szomorú célzatossággal fordult az európai nemzetekhez és olvasóihoz: Ha van aprópénzetek, adakozzatok Romániának, írta.

Băsescu a vasárnapi snagovi pártaktíva-találkozón nem emiatt aggódott, hanem amiatt, hogy pártja még nem talált utódot, mi lesz a „post-Băsescu” korszakban.

Valóban: mi lesz?