Plecsni

Szerdán, január nyolcadikán megkezdte működését az a különleges parlamenti bizottság, melynek célja államfőnk, illetve Băsescu nagyobbik lányának gyanúsnak tűnő földbirtok-szerzését és csillagászati összegű bankhitelét hivatott kivizsgálni.

Érdemes jól megjegyezni ezt a napot, mivel az eddigi tapasztalatok szerint a parlamenti vizsgáló bizottságok többségének célja az volt, hogy eltemesse az igazságot.

De azért is, mivel a tizenkilenc tagú testület két nappal az után kezdi meg tevékenységét, miután az igazságszolgáltatás döntéseket hozott a kormányoldal udvarába tartozó államférfiak és politikusok ügyében, tehát a közvéleménynek már odadobták azt a csontot, amelyen rágódni lehet.

Nagy színjáték ez, kérem! Hát hogy meri azt mondani valaki is, hogy merik külföldön azt állítani, hogy Romániában nem bekötött szemű Justicia? Hiszen mindenki láthatja, hogy még az államelnök elleni vádakat is vizsgálják, az egyik volt miniszterelnök éppen most kezdi második börtönbüntetését, 28 honatya ellen folyt vagy folyik bírósági eljárás, az országban több mint 100 polgármester ellen kivizsgálás.

Márpedig mondják.

A tavalyi év végén nem verték nagydobra, az írott és elektronikus sajtó is csak mellékesen, „kis színesként” említette, hogy 2013-as tevékenységéért plecsnit kapott az ország: Románia parlamentjét Az Év Emberének minősítették a korrupció aláaknázott földjén.

E szégyellni való kitüntetést az Organized Crime and Corruption Reporting Project nevű tekintélyes nemzetközi nonprofit újságíró-hálózat adja minden évben azoknak a bűnözőknek, akik kiemelkedő sikereket érnek el a törvény előli bujkálásban.

Először fordul elő, hogy ezt a plecsnit nem egy személynek, hanem egy parlamentnek adják, tehát egy olyan testületnek, melynek a célja a törvényhozás, és nem az igazságszolgáltatás gátolása.

Márpedig decemberben honatyáink ilyen nyilvánvaló bűnbe estek akkor, amikor arról szavaztak, hogy ne tévesszék össze őket holmi köztisztviselőkkel, akiket, akárcsak bármely egyszerű állampolgárt könnyen törvény elé lehet állítani, meg amikor olyan amnesztiatörvényt szorgalmaztak, amely nemcsak a zseb- és tyúktolvajoknak kedvezett volna, hanem azoknak is, akiket csúszópénz elfogadása, zsarolás, hivatali visszaélés, sikkasztás, s egyéb hasonló bűnök miatt ítéltek el nem több mint hat évre.

A teljes igazsághoz tartozik, hogy az OCCRP két személyt is „dicséretben részesített”.

Egy nemzetközileg hírhedt szerb drogcsempészt és az üzbegisztáni államelnök lányát, aki euró milliós csúszópénzekből vásárolt magának palotát Párizsban.