Pofátlanok

Nem azon háborodik fel a gyalogpolgár, hogy a hatalmon levő és ellenzéki szekértáborok szünet nélkül birkóznak egymással, hogy eldöntsék, ki marad felül.

Még azon sem, hogy a hatalom levő pártok, táborok, érdekcsoportok is folyamatos ökölvívó mérkőzést vívnak egymással, hogy kiüssék pillanatnyi érdekházastársukat a ringből, ahogy ez most történik, hisz mindezt akár a demokrácia időnkénti (szükségtelen) velejárójának is tarthatjuk.

Elvégre még mindig jobb, ha a  politikai játék némi szabályok keretében folyik, s nem az utcán, mint ezekben a napokban a szomszédos Ukrajnában, vagy mintha diktatúra lenne,  mint az átkosban, amikor mindent egy személy döntött el.

De azt már nem fogadja el a polgár, hogy a demokrácia nevében, onnan föntről, állandóan szembehazudják, pofátlanul becsapják.

És azt sem – bár tudja, megérti, hogy a demokrácia pénzbe kerül –, hogy az ő pénzén, bőrén és nehezen kifizetett adójából a politikus urak demokráciácskát játsszanak.

Hogy a luxusköltségekkel általunk eltartott és túlfizetett parlamentben, kacsalábon forgó protokollvillákban és üdülőkben rendezzék pártértekezleteiket, hogy a kormány személycserékkel pocsékolja idejét, s azzal, hogy a minisztereket, élükön a miniszterelnökkel, állandóan a tévé képernyője elé állítja, hogy hazudjanak nekünk.

Estéről estére szem- és fültanúi lehettünk például az utóbbi hónapokban annak, ahogy kezdetben a még hitelesnek és szimpatikusnak tűnt munkaügyi miniszter asszony próbálta elhitetni a nyugdíjasokkal, hogy minden oké, kimagyarázni az eltitkolt igazságot, azt nevezetesen, hogy miért jut kevés pénz a nyugdíjakra.

A napokban kiderült: nem is olyan egyenes gerincű a mi miniszter asszonyunk, és nemcsak azért, mert férjének gyanús gyorsasággal és körülmények között rendezett el egy szép nyugdíj-összeget, de a fiacskájának is egy olyan állást a Pénzügyi Felügyeleti Hatóságnál, ahol novemberben és decemberben tízezer euró között kereshetett.

Ami nem is nagy összeg ahhoz képest, hogy az intézmény első számú vezetője 72 ezret vitt haza, s bizonyos más vezetők, például egy miniszterfeleség és egy polgármesterférj is 10 és 20 ezer euró fölött, egy másik pénzügyi politikus pedig, aki gyakran magyarázza nekünk a tévében, hogy miért nem jut több pénz nyugdíjra hatvannyolc ezer eurót.