Romamonarchia?

2013. augusztus 20. 20:53 (kedd) /

Jó pár napja nemcsak a tévé és az írott sajtó csatornáiból, de már a vízcsapokból is a Cioabă király halálával és e hét végére tervezett, soha, senki által nem látott grandiózus temetésével kapcsolatos híresztelések, hírek, álhírek, pletykák csorognak.

Az esemény egy normális országban a nyomtatott sajtóban nem érdemelne öt sornál, a rádióban és a tévében egy percnél többet.

Nálunk e történetben mindenki megszólalt már, aki él és mozog a hatalomban és tömegmanipuláció síkos mezején, kezdve az államelnöktől és miniszterelnöktől a külügyminiszterig és belügyminiszterig, neves politikai elemzőkig és kommentátorokig és pártvezérekig, nem beszélve a váratlanul és korán elhunyt önjelölt király és új-protestáns prédikátor családtagjairól.

„Őfelségétől”, Iulian Rădulescutól, akit a 2007-ben koronáztak Nagyszebenben minden romák császárává, s aki úgy tudja és úgy hiszi, hogy a világon 78 millió alattvalója van, azt is megtudhattuk, hogy a császár tisztsége az államelnökinek felel meg, míg a romakirályé csak a miniszterelnökinek, de azért mindent megtesznek, hogy a király temetésén vagy 100-200 ezren vegyenek részt.

Maga Ciobă trónját apjától örökölte, aki ugyancsak szívbetegségben halt meg, s úgy hírlik, hogy bár vannak trónvillongások, a következő királlyá a fiát fogják kikiáltani.

A „királyi” intézmény tulajdonképpen idegen a romáktól, akik saját hagyományos, íratlan törvényeik szerint teremtenek rendet közösségeikben, a cigányvajdai tisztséget is az integráló hatalmak találták ki, hogy segítségükkel kezelhessék a cigánykérdést. A romakirályi intézmény Lengyelországban született a 17. században, ugyancsak integrálási, államhatalmi céllal, az államhatalom mindig úgy tett, mintha ez nem a saját kreációja lenne,

amikor csak akarta, behunyta a szemét az állítólagosan önjelölt és önkikiáltott felségek nem éppen alkotmányos uralkodása láttán.

Hiába titkolták el azonban előlünk: a 90-es évek elején Romániában is a hatalom fundálta ki, hozta létre és támogatta a romakirályi, majd romacsászári intézményt, akkor, amikor Iluescuék még Mihály királytól féltek, s a monarchia fogalmát próbálták ezzel lejáratni, s ugyanakkor szavazatokat is szerezni a romák köreiből.

Hát, kérem, a mostani királlyal kapcsolatos hír- és pletykaözön nem erről szól, és nem a romakérdésről.

Hozzászólások