Struccpolitika

Nemrég Románia megkapta a Nemzetközi Valutaalap készenléti hitelének újabb részletét, melyből az állam fedezni tudja egy ideig a közalkalmazotti béreket, nyugdíjakat és szociális juttatásokat.

A több mint 13 milliárd eurós hitelt – noha a legolcsóbb, amit a világpiacon szerezni lehet – azonban vissza kell fizetni, kamatostul.

De vajon miből, hiszen az állami kiadások jócskán meghaladják a gazdaság teljesítőképességét. Mugur Isărescu jegybankelnök szerint saját erejéből Románia havi 20 napra képes csak biztosítani a közalkalmazotti béreket, nyugdíjakat és szociális kiadásokat, a hónap maradék 10 napját pedig a külföldi hitel fedezi. A nyugdíjalap a 2007-es nyugdíjemelés óta deficites, jelenleg 29%-kal kevesebb pénz folyik be, mint amennyit ki kell fizetni havonta nyugdíjként. Sőt, az áfaemelés és a gazdasági világválság nyomása révén alighanem még kevesebb áramlik majd be.

A lakosság általános elöregedése révén a nyugdíjrendszer fenntarthatósága tovább romlik, noha már most is több a nyugdíjas, mint az aktív kereső. Az egészségügyi rendszer még betegebb, mivel 5 millióan fizetnek be a kasszába, s 21 milliót kell ellátnia. Cseke Attila miniszter fast-food adó javaslatát viszont a közvélemény visszautasította.

Mégis miből lehetne fenntartani mindezeket? Mert nyilvánvaló, hogy valamiből finanszírozni kell őket. A szociális rendszert pénzből – közpénzből – működtetik, s az állam kiadásai jócskán meghaladják a bevételeket. A lakosság nem hajlandó elfogadni a kiadások csökkentését, a bevételek növelése viszont kérdéses, ugyanis a recesszió nyomán a gazdaság motorját képező külföldi befektetések negyedére estek vissza 2008-hoz képest, Románia pedig még a válság előtti jó időkben sem volt képes foglalkoztatni munkaerejét, amely milliós nagyságrendű exportra kényszerült.

Bármennyire súlyos a helyzet, a racionalitást háttérbe szorítja az emocionális megközelítés. Két hónapja valós szlogen-özön („szociális népirtás”, „népnyomorító kormány” stb.) született a megszorítások ellen, józan megoldáskeresés viszont alig.

Mégis miből? Ideje lenne szembenézni a valósággal, bármennyire keserű, s megoldást keresni. Mert szólamokkal biztosan nem javul a helyzet.