Szépről, jóról írni (10.)

Istenadta, istenáldotta tehetség! Több mint mi egyszerű emberek.

Felfedez, épít, fest, megnevettet, megríkat, ha akar. Gyönyörű gólokat lő.

Művész! Ez nagyon jó, gyönyörű egy dolog.

Kemény szavakat olvastam egy sokak által kedvelt – kakukktojás vagyok –, széles körben ismert nagy nevettetőről. Tájainkon haknizott.

Az időt mérték, a tapsot is, a pénzt is megszámolták. Közöm, szavam sincs hozzá.

A tehetség kibontakozhat, nagyszerű alkotások születnek. Ritkábban, idő előtt szertefoszlik. A betegség is közbeszólhat. Ez fájdalmas.

A tehetséget „el lehet inni”. Sajnos, gyakran megesik. Remeg a kéz, rosszul lő a láb. Sajnálkozunk.

A tehetséghez kell egy adag szerénység is.

Kell egy mérce is! Egy mérce, ami alá soha!

Ezeknek?

Igen „ezeknek” és „magamnak”.

Aki leveri, akár csak megrezegteti ezt a lécet, mert szív nélkül, rutinból „játszik”, arra nem vagyok kíváncsi.

Nem megyek ki a mérkőzésre.