Szépről, jóról írni (5.)

És érdekesről is: a gordiuszi csomóról.

Görgetünk magunk előtt ügyeket, engedjük, hogy bogozódjanak a szálak. Egyszerre rádöbbenünk: nagy a gond. Kell a megoldás, egy váratlan és jó húzás, amúgy Nagy Sándor módjára, aki a legenda szerint kardjával vágta szét a somfaháncsból kötött csomót. Így választotta el a szekér jármát a rúdtól.

Magam nem vagyok híve a nagy suhintásoknak, inkább a bogozódásoknak venném elejét. Különben is a legenda Nagy Sándor kardjához kötött változata – éppen ennek a híressé vált suhintásnak a révén lett király –, nem az egyetlen ismert magyarázat. A jármot és a rudat összetartó hesztórt (eresztéket), vágás nélkül, egyszerűen kihúzta egy frígiai hős (király). A legendának ez a része alig ismert.

Az aradi magyar közösség előtt, van néhány kibogozásra váró csomó.

Az egyik – távolról sem a legfontosabb, nem is a legbonyolultabb – az Aradi Kulturális Szemle, vagy ahogyan inkább ismerjük a SZÖVÉTNEK. Életének 16 éve alatt, többször látszott úgy, tenni kell valamit. Maradjon meg, vagy búcsúztassuk szépen?

Most, pontosabban a következő évben, 2014-ben, ismét asztalra kerül a csomó.

Vágnak, vagy csak kihúzzák az eresztéket?

Shakespeare sorai jutnak eszembe:

„A kormányzat, bármely kuszált ügyének Gordius-bogát oly könnyen oldja meg, mint térdszalagját.”