Szobrokat emelünk, aztán ledöntjük

1951. december 16-án avatták fel Budapesten, közvetlenül a Városliget közelében a nagy generalissimus szobrát. A Sztálin-szobor születése, megteremtése Magyarországon külön – igen érdekes – történet, érdemes vele foglalkozni. 

Az biztos, hogy rengeteg pénzbe került, az alkotó művész, egy akkoriban hatalmas vagyonnak számító 200 ezer forint tiszteletdíjat kapott. A szobor nem érte meg, még az ötéves születésnapját sem – hála a jó Istennek –, 1956 októberében a feldühödött pesti tömeg, amely megelégelte a kommunista diktatúrát ledöntötte. Európa, talán a fél világ, megtapsolta akkor a magyarságot, dicsérte határozottságunkat, bátorságunkat. Azóta eltelt több mint fél évszázad, és Budapesten ismét szobrot döntöttek. No, nem igazi szobrot, csak egy olyan tákolást. De valakit ábrázolt, és nagyon is rá lehetett ismerni. A jelenleg kormányzó magyar miniszterelnök szimbólumát ezúttal nem a magyar nép, csak egy-két – magát magyarnak nevező – őrült gyalázta meg. Nem találtam erre a buta, brutális cselekedetre más kifejezést, mint „gyalázat”.

Az eseményről, azóta sokat írtak, vitáztak, mérgelődtek, és volt persze magyarázkodás is, főleg sok kimagyarázkodás.

Nem tartom sokra sem a jobboldali, sem a baloldali nézeteket, megutáltam az ideológiákat, mert a XX. század „szépnek” indult eszméi kivétel nélkül véres diktatúrákba torkolltak. Igyekeztem tárgyilagosan megítélni a politika történéseit, és elismerem, hogy a gondolkodó emberek körében a vélemények különbözőek, és ezt tisztelni kell. A gyűlölködő beszédet, az indulatokat, egymás állandó mocskolását viszont utálatos dolognak tartom, különösen, ha nincs is alapja.

Hogy a jelenlegi magyar kormány nem tesz mindent mindenki kedvére, ez való igaz, mert ezt soha nem is lehetett, olyan kormány még nem született a világra, hogy általános elégedettségnek örvendjen. A demokrácia világában ez így normális. Ha viszont kívülről, tárgyilagosan figyeljük a magyar élet fejleményeit, meg lehet állapítani, hogy az általános uniós, mondhatni világ-válság ellenére, Magyarország helyzete stabilizálódott, és ha nincs is magyar földön mennyország, az utóbbi három év fejleményei jó irányba mozdultak el.

A magyarságnak – és velünk együtt közvetlen szomszédjainknak is – meg kell értenie, hogy a globalizáció, amit „fentről”, „kívülről” ránk erőszakoltak – a gyűlöletes kommunizmus helyébe – csak akkor lesz leküzdhető, ha valaki(k) veszi(k) a bátorságot és elkezdi(k) a harcot. Hát ezt a harcot a magyarok  elkezdték, és   remélhetőleg  nem maradnak egyedül.

Igen, a magyarok, ahogy ezt tették 56-ban is, felvették a harcot azok ellen, akik az egész világ ellenségei, mert azt mindenki láthatja, hogy a „nagytőke”, a bankok és a különböző pénzügyi szervezetek önkényuralmat erőltettek világunkra.

Aki nem látja a mai világ méltánytalanságait, az vak

Az Egyesült Államok vezető cégei hozzávetőleg kétezer milliárd dollár haszon adóját mentik ki az országból (ez adócsalás), ugyanakkor az állam fizetésképtelen és első nekirugaszkodásként 800 ezer dolgozót küldenek kényszerszabadságra.  Az Unió nagy nemzetközi cégei minden évben (a válság idején is) milliárdos haszonnal dolgoznak, de Spanyolországban, Görögországban 25 % felett van a munkanélküliség, Európa fiataljai az utcán sétálnak, mert nincs munkájuk. Az Unió berkeiben is, csak igazságtalanságokkal találkozunk, hiszen Brüsszelben, ahol az európai népek életét irányítják, nem a tagországok életszínvonalának javításán munkálkodnak, hanem a bankok megmentésén, és aggályoskodnak, nehogy a nemzetközi nagytőkét valami kár érje.

A fentiek talán segítik a kétkedőkkel megértetni, hogy a mai új magyar út igazságos, mert az igazságtalanságok ellenére igyekszik cselekedni. 1956-ban a kommunista diktatúra ellen fellázadt az egész magyar társadalom, ma a vadkapitalizmus veszélyes burjánzása ellen tesz bátor lépéseket a magyar kormány. Mert mi van abban rossz, ha nem a nagytökének, hanem a polgáraimnak akarok kedvezni? Mi van abban rossz, ha az egész világon aránytalanul drága energiaárakból valamicskét igyekszünk lefaragni, hogy a szegény is tudjon fűteni és a fényt élvezni? A magyar mintára már megmozdult Európa, már más nemzetek is követelik, hogy az állam ellenőrizze az energiapiacot, és ne engedjen aránytalan nagy hasznot az energia-kereskedőknek.

Európa népeinek végre határozniuk kell

…hogy a ránk erőszakolt multikulturális társadalmi berendezést, az erőltetett fogyasztói szokásokat, és a multinacionális cégek önző önkényuralmát választják-e, vagy sorsukat saját kezükbe veszik, és nemzeti önrendelkezési alapon a becsületes munka eredményeire, a családok megtartására, és javaik igazságos elosztására építik fel az új társadalmat.

Sajnos a ma szétzilált magyar baloldalnak semmi köze az igazi baloldalhoz, ezt ők maguk tudják a legjobban. Nem az eszméért harcolnak – azt már elfelejtették – hanem a hatalom visszaszerzéséért. Ezért fordulnak – kínjukban – radikális, durva eszközökhöz. Mert nem volna semmi baj, ha egy egységes, az igazi baloldali eszméket képviselő baloldali párt, jól megfogalmazott, tárgyilagos bírálattal és építő tanácsadással támogatná a kormányt, de csak azon munkálkodni, hogy egy kormányt leváltsunk, anélkül, hogy biztosak lehetünk a saját sikerünkben, ez nem méltányos, és helytelen.

Ha a magyar baloldal mégis a nagytőke kiszolgálója, ha a „vadkapitalisták” szekerét igyekszik tologatni, az már nagyon szomorú, mert azokban is megöli az igazi baloldali eszmékben vetett hitet, akik eddig még reménykedtek,

A múlt vasárnapi gyalázat (más jelzőt nem is tudok használni) első számú figyelmeztetése, hogy ne dőljünk be a provokációknak. Nyugati erők azon iparkodnak, hogy a számukra veszélyesen cselekvő magyar miniszterelnököt megbuktassák. A baloldali provokációra semmiképpen nem szabad szélsőjobboldali, de semmilyen más oldalról jövő radikális eszközzel válaszolni. Nyugodtan, higgadtan várjuk ki az eseményeket, a magyar nép, jövő év tavaszán megfontolva, remélhetőleg törvényesen, igazságosan fog választani. Azok a politikusok, akik becstelen eszközöket használnak hatalmi céljaik elérésére, saját maguk alatt fűrészelik az ágat, amire felkapaszkodtak, és végül a földre potyognak. Az igazi, jóhiszemű baloldal – talán még van ilyen – inkább a nemzeti összefogást sürgesse, és ne mindenáron a kormányfő megbukatását célozza, aki éppen a szociáldemokrata alapelv szellemében harcot hirdet a nagytőke igazságtalanságai ellen.

Fenti üzenetem a legőszintébb jóakarat szellemében született, és hiszem, remélem, hogy Európa válságos óráiban a magyar társadalom nem a rosszindulat, nem a szétziláltság, hanem az egészséges nemzeti öntudat és összetartás szellemében várja ki a következő hónapok – az Unióban és saját országában  kialakuló –  politikai  változásait.

Hollai Hehs Ottó publicista, Németország