Történelmi hullámvasút

Párizsban, Londonban, Berlinben és számos más nyugat-európai nagyvárosban rendszeresek a palesztin-párti és radikálisan Izrael-ellenes tüntetések. Nyugat-Európában több tízmilliós muszlim közösségek élnek. A nyugati nagyvárosokban gomba módra szaporodnak el a migráns többségű, problematikus „no go zónák”, melyek az iszlám fundamentalizmus melegágyai, s a terrorizmus is egyre nagyobb gondot okoz. Európa nem tud mit kezdeni a tömeges muszlim bevándorlással, főleg, hogy a második nemzedék lényegesen radikálisabb, mint az első.
Holott az iszlám régóta európai jelenségnek tekinthető, annak ellenére, hogy a keresztény európai lakosság mindig is idegen testnek tekintette. A keresztény Európa és az iszlám viszonya mindig is feszült volt. Míg a kereszténység offenzíva terjeszkedett világszerte minden más vallás ellen, meghódítván a fél világot, az iszlám volt az egyetlen, amely saját területén szorította meg a keresztény Európát. Többször is, és több irányból is.

Iszlámföld Európában: Al-Andalusz és a Balkán

A muszlimok legelőször dél-nyugatról hatoltak be Európába, 711-ben villámháborúban meghódították az ibériai félszigetet, melyet al-Andalusznak neveztek el. Nagy lendületükben nem is álltak meg, túljutottak a Pireneus-hegyeken, és behatoltak Nyugat-Európa szívébe. 732-ben Martell Karoly, Nagy Károly apja állította meg a franciaországi Toursnál a Spanyolország felől nyomuló arab hódítókat. Történelmi mérföldkőnek tekinthető – ha akkor a keresztény hadak nem állítják meg őket, Európa végleg muszlimmá vált volna, keresztény európai civilizáció pedig nem is létezne.
Az iszlám nem honosodhatott meg a mai Franciaországban, a szomszédos Spanyolországban viszont kereken kilencszáz évig jelen volt. Ez idő alatt ragyogó civilizációt hoztak létre, melynek nyomai a mai napig meghatározók, olyannyira, hogy 500 évvel a mór uralom után annak gyönyörűséges hagyatékai még mindig Spanyolország leglátogatottabb turisztikai látványosságai! Spanyolország legdélibb és legspanyolabbnak tekintett tartománya ma is az Andalúzia nevet viseli. A keresztények lépésről lépésre kényszerítették visszavonulásra a mórokat a híres Reconquista során. Az utolsó ibériai mór erőd, Granada (arabul al-Qarnat) 1492-ben került végképp keresztény kézre, ezzel véget ért a muszlim uralom Spanyolországban. A fanatikusan katolikus spanyolok 1611-ben az utolsó muszlimokat is kiűzték Spanyolországból, miután 1492 után tűzzel-vassal, inkvizícióval kényszeríttették őket a katolicizmusra való áttérésre.
Miközben Európa nyugati részein a keresztények kiűzték az iszlámot, a Balkánon fordított volt a helyzet, az oszmánok bő három évszázadon keresztül folyamatosan nyomultak Európa belsejébe, 1529-ben és 1683-ban Bécset is ostromolták! A Balkánon manapság élő milliós nagyságrendű muzulmán közösségek mind az oszmán hódítás eredményei. A Dobrudzsában, Észak-Macedóniában, Görögországban és különösképpen Bulgáriában évszázadok óta élő török közösségeket az oszmán hódítás nyomán telepítették a szultánok mai lakóhelyükre, az albánok és bosnyákok pedig szintén az oszmán hódítás nyomán tértek át az iszlám hitre.
Az iszlám másképpen is Európa részévé vált. Oroszország például a Volga menti területek 1533-tól kezdődő, illetve a Kaukázus vidék tizenkilencedik századi katonai meghódításával vált jelentős muszlim közösségek hazájává. Nyugat-Európában az iszlám jóformán az utóbbi fél évszázadban jelent meg, tömeges és egyre fokozódó bevándorlás révén. Mondhatni, hogy Közép-kelet-Európa a kontinens egyetlen muszlim-mentes része.

Muszlimok Európában

Manapság mintegy 50 millióra tehető az európai kontinensen élő muszlimok száma. Nyilván csak becslésről lehet szó, sok musz­lim illegálisan érkezett, a hatóságoknak nincs információjuk róluk. Európa második legmuszlimabbnak tartott országában, Franciaországban a törvény tiltja a vallási vagy nemzetiségi statisztikát, a számok különböző szociológiai tanulmányok felméréseiből származnak. A muszlimok becsült számát, arányát és származását néhány európai országban a következő táblázat szemlélteti.

Amint a táblázatból is kiderül, Albánia és Bosznia Európa muszlimtöbbségű országai, Koszovóban a muszlimok aránya meghaladja a 90%-ot, sokan azonban nem tekintik független országnak. Észak-Macedóniában a muszlimok nagy többsége albán nemzetiségű, kisebb részük török, Bulgáriában pedig főleg törökökből, kisebb részt cigányokból és bolgár nyelvű muszlimokból (pomákok) áll a muszlim közösség.
Oroszország az egyetlen, ahol mindkét kategória jelen van, a kb. 15 millió őshonos muszlim nemzeti kisebbség (volgai tatárok és baskírok, kaukázusi népek) mellett még 2-3 millió üzbég, tadzsik, azér, kazah és kirgiz gazdasági bevándorló is érkezett a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságokból. A legtöbb nyugat-európai országban a muszlim bevándorlók és a már ott született második nemzedék aránya 5 és 10% között ingadozik, egyre inkább utóbbi felé közeledve, a dél-európai országokban – melyek csak később váltak bevándorlási célpontokká – még nem éri el az 5%-ot, de ott is rohamosan növekszik. Az EU-s taggá vált volt szocialista országokban a muzulmánok aránya 1%-a alatti, abszolút számuk egyikben sem éri el az 50 000-t.

Mecsetek és templomok

Európában gomba módra épülnek a mecsetek a muszlim lakosság robbanásszerű növekedésével párhuzamosan. Párizsban, Londonban és Moszkvában több, mint egymillió muzulmán él, s a legtöbb nyugati nagyvárosban is százezres közösségek vannak. Németországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában külön-külön több, mint 2500 mecset működik, Belgiumban, Hollandiában, Ausztriában és Svédországban külön-külön pedig több, mint ezer. Többségük az utóbbi években épült, Belgium első mecsete például 1978-ban. A nyugatra vándorolt muszlimok ugyanis vallásosak, jelentős részük radikálisan fundamentalista nézeteket vall. Ami nem is olyan meglepő, tekintettel a származási országaikban uralkodó viszonyokra.
A Balkánon is nagy mecset-építési hullám söpört végig a lassan 700 éves, kizárólag őshonos közösségekben, különösképpen Boszniában és Albániában. Előbbi a jugoszláv testvérháború veszteségeit pótolja, akkor ugyanis ellenségeik több, mint ezer mecsetet robbantottak fel, köztük évszázados műemléknek számítókat is. Ezek nagy részét újjáépítették, sőt, több is épült főleg szaúd-arábiai és török támogatásból. Albánia pedig a világ egyetlen ateista országa volt 1967 és 1990 között, a kommunista rendszer zárta be, vagy rombolta le a mecseteket és a templomokat egyaránt, ott azokat építik újjá. A balkáni muszlimok azonban sokkal mérsékeltebbek, mint Nyugat-Európába bevándorolt hittársaik, vagy közel-keleti szponzoraik. Utóbbiak pikkelnek is rájuk, hogy a balkáni musz­limok mennyire lazán veszik az iszlámot. Az albánok mindig is fölöttébb lazán vették a vallást, a törökök is mérsékeltek, bizonyos iszlamizáció inkább Boszniában figyelhető meg, sokan már nem isznak alkoholt, vagy nem esznek sertéshúst, noha a jugoszláv időkben ez még általános volt. A nők – főleg a városi, tanult fiatalok – körében pedig a korábban teljesen ismeretlen, testet eltakaró, hagyományos iszlám öltözet hódít teret. Holott a mai burkát viselő fiatal nők anyáinak nemzedéke még miniszoknyában járt a jugoszláv időkben!
Az iszlám helyzete leginkább Spanyolországban ellentmondásos. Mostani több, mint egymilliós muszlim közössége nem a 900 éves grandiózus történelemre visszatekintő mórok leszármazottjaiból tevődik össze, hanem modernkori bevándorlókból. A mecsetek ügye azonban így is fölöttébb tüskés: a spanyol állam engedélyezi, sőt, anyagilag támogatja is a mecsetépítést, a muszlimok viszont egyre inkább az egykori mecsetek visszaszolgáltatását követelik. A Reconquista után a spanyolok bezárták az összes mecsetet, és katolikus templomokká változtatták, több mint száz ilyen maradt meg és működik templomként a mai napig. A muszlim bevándorlók gyakran ezek mecsetté való visszaállítását követelik új mecsetek építése helyett, különösképpen az impozáns, katedrálissá változtatott egykori nagymecseteket, de erről a spanyolok hallani sem akarnak. Néhány évvel ezelőtt Cordoba (arabul al-Qurtuba) legendás, manapság is Mezquita nevű katedrálisában fizikai erőszakra került sor, amikor muszlimok csoportosan kezdtek el hangosan imádkozni az épület egyik részén, miközben másik részében szentmise zajlott!
Spanyolország a Balkán ellentétje. Konstantinápoly/Isztanbul mecsetjei közül nagyon sok eredetileg ortodox templom volt, élen a Szent Szófia-székesegyházzal, amely közel 1000 évig nemcsak az ortodoxia, hanem az egyetemes kereszténység legnagyobb és legjelentősebb temploma volt (a nyugati nagy katolikus katedrálisok, beleértve a római Szent Péter-bazilikát is csak Konstantinápoly 1453-as eleste és a Szent Szófia mecsetté való önkényes változtatása után épült fel). Spanyolországban – főleg délen – mecsetekből lettek katolikus templomok, a cordobai Mezquita mondhatni a Szent Szófia tükörképe, nagyság és történelmi jelentőség szempontjából egyaránt Európa hagyományosan legkiemelkedőbb iszlám szentélye. Ezer évvel ezelőtt, amikor mindkettő már évszázadok óta Európa távolról legjelentősebb muszlim, illetve keresztény vallási központja volt, aligha gondolta volna valaki, hogy a huszonegyedik század elején a Mezquitában húsvéti és karácsonyi keresztény szertartások lesznek, miközben a Szent Szófiában a ramadánt ünneplik meg. Minden valószínűséggel többen tippeltek volna arra, hogy a már akkor évszázados épületek további ezer év után is állni fognak.