Vakáció

Ki érti ezt? Ki érti, és ki érti meg, hogy miért nem látják a Cotroceni- és Victoria-palotában az ország valódi bajait és az állampolgárok fájdalmait?

A hatalom függönyökkel takart ablakai mögül nem látszik sem az anyagi és emberáldozatokat követelő árvíz, sem az, hogy a lej értéke percről-percre csökken, nem látszanak a július elsejei hatállyal bejelentett és még be nem jelentett árdrágulások, nem látszanak az új, huszonöt százalékkal alacsonyabb fizetések és segélyek.

Mindez a parlamentben, a Nép (úgynevezett) Házában sem látszik.

Tegnap, amikor a honatyákat azért hívták össze, hogy döntsenek a kormány megszorító intézkedéseiről, melyek egy részét az Alkotmánybíróság törvénytelennek ítélte, az ülés jó negyven perces késéssel kezdődött, a padsorokból pedig nem kevesebb, mint 148 képviselő és szenátor hiányzott.

De az ország gondjaiból, a polgárok fájdalmaiból a pártszékházakban is csak annyit vesznek észre a politikusok, amennyit a hatalom megtartásához vagy eléréséhez szükségesnek vélnek: még ilyen nehéz időkben is folyik a frázispuffogtató verseny, kivétel nélkül minden oldalon.

Ami pedig még veszélyesebb: a Legfelsőbb Védelmi Tanács egyik legújabb dokumentumában a mindent észrevevő és jelző sajtót, az állami intézmények ellen irányuló szervezett sajtóhadjáratokat már a nemzetbiztonsági veszélyek közé sorolta, félő tehát, hogy a demokrácia ugató kutyájának a száját is be akarják fogni.

Véletlen, vagy nem, ezt a nehéz időszakot választották arra is, hogy a közszolgálati televízió és rádió vezetőségének élére új főnököket tegyenek, minden párt, természetesen olyat jelölt, aki az ő érdekeit, az ő propagandáját jobban tudja szolgálni.

Az igazság nem számít, pedig igazság igenis van, régóta köztudott, hogy csak a hazugságokat találják ki.

A jelenleg hozott megszorító intézkedéseknél is lennének jobbak, csakhogy azokat nem hozzák meg, mert terheit nem akarják az alkalmazottak és becsületes vállalkozók válláról a pártklientúrák vállára áthárítani.

A kormány újabb és újabb pánikintézkedései azonban saját sírjának ásását jelentik.

Temetésére azonban még várnunk kell: a politikusok vakációra mennek, s nem fogják zavartatni magukat holmi politikai válság miatt.