Választások

Ma reggel arra ébredtünk, hogy hivatalosan is benne vagyunk a júniusi helyhatósági választások előtti kampányban. Ami nem hivatalosan már rég folyik – erre csak egy példa: a múlt hét végén egy uborkafára hirtelen felfutott kis párt erősen populista vezetője szaladt végig lóhalálában Arad megye egy részén a tévéből ismert arcmását élőben is megmutogatni.

De a hazai választásokról lesz még bőven alkalom szólni, most inkább tekintsünk Európára, amelynek néhány országában máris túl vannak a „megpróbáltatáson”.

Görögországban, az Európai Unió legbetegebb államában csütörtöktől már a harmadik jelölt próbálkozik, más-más párt képviseletében, kormányalakítással – az optimisták szerint ezúttal némi reménnyel, miután az első kettő néhány óra, illetve néhány nap után visszaadta, mint teljesíthetetlen feladatot, kabinetalakítási megbízását. Kívülállóként sok ember azon csodálkozik, egyáltalán hogy van valakinek bátorsága a nyakába venni egy csőd szélén álló ország irányításának felelősségét. De a vezető helyek betöltésére végül mindig akad jelentkező, mert sok politikus nincs tisztában képességeinek határaival, illetve úgy gondolja, hogy elképzelései valóban üdvözítőek. A második görögországi megbízott szerint például fel kell mondani az Unióval a hitelmegállapodást, s olyan gazdaságpolitikát helyezett kilátásba, amivel országa hetek alatt teljes csődbe jutna.

A görög Odüsszeia folytatódik.

Franciaországban 17 év után újra szocialista politikus került az elnöki székbe. Mint ismeretes, a közvetlenül választott francia államfő az „erős” elnökök közé tartozik, szerepe kiemelkedő országának politikai életében. Nos, François Hollande-ról pár éve senki sem hitte, hogy Sarkozy kihívója, sőt legyőzője lehetne, s talán nem is lett volna, ha közbe nem jön D. Strauss-Kahn, a nála jóval nagyobb tapasztalatú és esélyesebbnek látszó politikus (lebukásáig, tavaly májusig a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója) csúfos szexbotránya. Hollande egyik első elnöki gesztusa a nagy szocialista előd, Mitterand sírjának felkeresése volt, aztán egy nyilatkozatával gyorsan borsot tört a brit miniszterelnök orra alá. Figyelemfelkeltő kezdet. A francia politika azonban megválasztásával aligha terelődik új mederbe.