Van az Eminescu utca sarkán egy nagy palota

Pontosabban az Eminescu és a Stefan Cicio Pop utca által alkotott négy sarok egyikén van ez a palota, azon, ahol a patika is áll.

Földes Kelemen gyógyszerész építtette 1899-ben. Tabakovics Emil ugyan a Deák Ferenc és a Lázár Vilmos utca sarkára tervezte, de 115 év múltán ettől eltérő módon illik meghatározni a helyét.

Az épület magán viseli a szecesszió jellegzetes stílusjegyeit, köztük az antropomorf és virágdíszítéseket.

Nagy és szép is ez a palota. Csak hát az évtizedek… a tulajdonviszonyok…

Már évekkel ezelőtt az egyik ismerősöm – ő is a környéken lakik – feltűnő módon, negyedórákat töltött a palotával szemközti sarkon. Figyelmeztette a járókelőket, kerüljék el az utcák patika felöli oldalait, mert a palota vakolata mállik. Ha rajta kapott, hogy nem hallgattam meg jóindulatú figyelmeztetését barátilag ugyan, de legorombított.

Mosolyogtam. Elkönyveltem, mint bogaras embert.

Mostanában nem tűnik fel az érintett utcákban.

Nem vezet erre útja? Talán belefáradt a járókelők figyelmeztetésébe?

Jóindulatú figyelmeztetésére ma még inkább szükség lenne.

Egyik vasárnap 10 óra tájban a piacra indultam. Ismerősöm tanácsát megfogadva, elkerültem az általa életveszélyesnek mondott járdát. Már a piac sarkához értem, amikor puffanás szerű zajt hallottam. Nem néztem vissza.

Hazamenet láthatóvá lett a puffanás oka: több tízkilónyi, talán mázsányi „vakolat” és „virágdíszítés” hullott a járdára és az úttestre. Néhány ember álldogált, egy hölgy az épebb gipszdíszítéseket vette kézbe. Aki felnézett látta, kódolva van az újabb nagy puffanás.

Nem közömbösen, de folytattam utamat. Gondolkodtam is…

Megálltam a Stefan Cicio Pop és a Dr. Ioan Georgesu utca sarkán – ott lakom. Nem palotában, csak a Fábián-házban, aminek földszintje, udvarházként 1848 előtt épült, s elég sokáig állt a Lázár Vilmos és Kazinczy utca sarkán. Felnéztem az emeletre, a tetőre. Mállik a vakolat. Nem életveszélyesen, de mállik.

Sajnos a tulajdonviszonyok, meg a lehetőségek nehezítik a tatarozást.