Vérfürdő

Nem a legújabb mexikói merényletre vagy a líbiai belháború kivégzett áldozataira utal a cím, hanem az európai bankok alkalmazottai körében megejtett nagyméretű elbocsátásokra. Ezek során valódi vér ugyan nem folyik, de az „áldozatok” száma több tízezer, s a világsajtó rögtön lecsapott az elemző által az eset kapcsán használt hangzatos „vérfürdő” kifejezésre. A New York városában egy dolláros fizetésért immár harmadik mandátumában polgármesterkedő Bloomberg intézetének bejelentése szerint az európai elbocsátások üteme hatszorosa az amerikai bankokénak.

S ha a pénzintézetek masszívan menesztik alkalmazottaikat, annak bizonyára oka van. Azt jelenti, hogy bizonytalannak érzik a jövőt, a pillanatnyi helyzet romlására számítanak, s a Svájctól (a legmasszívabb elbocsátásokat megejtő) Nagy-Britanniáig szélnek eresztett 67 ezer ember fizetésének megspórolása valamelyes megtakarítást jelent.

A bankügyletekhez nem vagy keveset értő átlagemberben persze rögtön felmerül a kérdés: ha a bankok jó félszázezer emberrel kevesebbel is megbirkóznak feladataikkal, miért nem takarékoskodtak már korábban? Az ésszerű válasz csak az lehet, hogy eddig nem égett igazán körmükre a gyertya, holott számosat közülük, összeomlásukat megakadályozandó, közpénzekből mentettek meg a válság idején. No meg az, hogy – saját bevallásuk szerint – számottevően csökkent a hasznuk az utóbbi hónapokban. Ma ismét ott tartunk, hogy számos nagybank pesszimistább lett és rontott korábbi előrejelzésein, azaz a következő időszakra lassúbb növekedést prognosztizál, bár abban nagyjából megegyeznek, hogy a világ vezető gazdaságaiban nem lesz újabb recesszió. Legalább ez a reményük beválna, mert pesszimizmusuk feltétlenül eleve bénító bizonytalanságot kelt. Az átlagember számára gyakran nagyon úgy tűnik, hogy a gazdasági és pénzvilág nagyhatalmú szereplői túl könnyen befolyásolhatók akár egyetlen nyilatkozattal, állásponttal is, gyakran születnek irracionális döntések. Gondoljunk csak arra: az Egyesült Államok Standard & Poor’s általi leminősítése szinte egyik percről a másikra többszáz milliárd dolláros veszteséget okozott, holott ténylegesen még semmi sem történt – a tőzsdepánikon kívül. A kétségbeesés és pánik pedig aligha jó tanácsadó.