Xenofóbia

Örömmel halljuk, hogy államelnökünk leánya, aki annak idején természetesen bokros politikai és közéleti érdemeinek elismeréseként, nem egyéb okokból került be kontinensünk bölcs gyülekezetébe, pár napja felszólalt az európai honatyák előtt és kijelentette: nem tűrhetjük a sértő, xenofób megnyilvánulásokat csak azért, mert a kontinens keleti részében születtünk.

Igaza van, manapság kifütyülnék, ha képletesen is, az Európai Parlamentből azt, aki ennek az ellenkezőjét mondaná. A parlamenti tagság döntő többségének szavazatával egyébként el is fogadták a határozatot, amely felszólítja a holland kormányt az elhatárolódásra az ország egyik parlamenti pártjának álláspontjától. Nevezetesen a PVV-ről (Partij voor de Vrijheid), a jobboldali Szabadságpártról van szó, amely határozott euroszkepticizmusával, az Európai Unió alkotmányával és az újabb országok csatlakozásával szembeni kampányával, az idegenekkel szembeni, toleránsnak nem nevezhető nézeteivel hívta fel magára a figyelmet. Újabban hivatalos honlapján arra szólított fel, hogy a polgárok jelentsék, ha kelet-európai munkavállalók miatt elveszítenék munkahelyüket  

vagy más hátrányaik származnának. És nem sok kétség lehet afelől, hogy milyen szándékkal fogalmazták meg felhívásukat.

Európában, főleg annak uniós felében, amely egyebek közt emberek és szellemi javak korlátok nélküli áramlását, a szabad (egyelőre ugyan megszorításokkal működő) munkavállalást hirdeti, nem szalonképes a xenofóbia (idegengyűlölet) vagy annak kisebbik, de nem éppen mostoha testvére, a nacionalizmus. Ami távolról sem jelenti azt, hogy ilyen megnyilvánulások ne lennének szép számmal. Ezt a két, mindenekelőtt nehéz gazdasági-társadalmi helyzetekben adunak számító kártyát sokszor előhúzták már a történelem folyamán a politikusok, amikor nem találtak egyéb eszközöket hatalmuk megalapozására vagy népszerűségük növelésére, nem törődve azzal, hogy mekkora tragédiákat okoz(hat)nak. Nem elképzelhetetlen, hogy ezután is előveszik – akár nálunk, a közelgő választások előtt, mint ahogy máskor is megtörtént. Napjainkban azonban komoly esélye van annak, hogy ilyen maszlaggal nem lehet jelentős tömegeket elbolondítani. Legalábbis reméljük.