Álláspont

A kereszténység idei húsvéti áldozati báránya több mint egy személy. Az európai kereszténység egyik jelképe, a párizsi Miasszonyunk katedrális az áldozat. S amint közel kétezer egyszáz évvel ezelőtt Jézus Krisztusnak, hitünk ártatlan bárányának elveszejtését tehetetlenül nézte végig a tömeg, ugyanúgy tette, teszi azt az európai kereszténység szimbólumának elpusztításakor a nyugati keresztény világ.

Nagyhét első napján leégett a párizsi híres Notre-Dame. A modern technológiának köszönhetően milliók követhették élőben a drámai eseményeket. Milliók láthatták a tűzoltók lángokkal való küzdelmét, illetve a helybéliek és a Párizsban mindig tömegesen jelenlévő turisták rémületét.

Egyszer már írtam egy cikket ezzel a címmel. Van már több mint 15 éve. Akkor azt köszöntem meg, hogy egy hosszú úton autózva elszenderedtem menet közben, és ha nem ébreszt egy Zorán-szám a rádióból, már…

Az egész világ – de a keresztény világ bizonyosan – beleborzongott a hírbe, hogy a katolikus húsvétot megelőző nagyhét első napján, hétfőn, román idő szerint valamivel este nyolc előtt kigyúlladt, és a mintegy négyszáz tűzoltó önfeláldozó munkája dacára hosszú órákig égett a katedrális felújítás alatt álló tetőszerkezete.

Egyszer már írtam egy jegyzetet arról, kik is vezetik jelenleg az országot. Hogy szinte olyan kontraszelekció folyik most is, mint az ún. szocializmusban. Az akkori vezetők úgy válogatták össze munkatársaikat, hogy velük szemben kitűnjön szellemi fölényük.

Sikeresnek minősítette kedden a migránskártya programot az Európai Bizottság (EB) szóvivője. A magyar kormány keményen kritizálta program keretében az ENSZ névtelen bankkártyákat osztogat az Európába illegálisan érkező migránsoknak, melyek révén havonta bizonyos pénzösszegekhez jutnak.

Az elmúlt vasárnapon a kereszténység (református szóhasználatban keresztyénség) nagyobbik fele virágvasárnapot ünnepelt. Ehhez viszonyítva a húsvét a következő vasárnapra esik.

Az alábbi írás ötlete akkor született, amikor idős ismerősöm kifakadt: utálom a politikát, annyi benne a mocsokság, álság, félrevezetés.
Pedig a politika, a hazai belpoltika különösen, tele van az újságíró számára jobbnál jobb témákkal – gondoljunk csak a legutóbbi hétvége számos, kommentálásra alkalmas történésére.

Az ügyész – akinek volt már büntetőpere, az tudja –: képviseli a vádat az állam nevében. Bizonyos értelemben ő a „rossz fiú”, hiszen soha nem a vádlott felmentése érdekében lép fel.

Április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik szerte a világban a magyar költészet napját. Kevesen tudják, hogy ezen a napon született egy másik íróóriás, Márai Sándor is.

Hallom, miként ágálnak az egykori katonacsapathoz közeli személyek az oltyán csapat elleni mérkőzésen történtekért. Igaz, az aradi bíró (és partjelzője) erősen tévedett a harmadik gól érvénytelenítésekor.

Kedves ismerősöm, fehér hajú, kopaszodó, nyugalmazott mérnökember, akárhányszor találkozunk, megkérdi: „Hogy állunk az idővel?” Olvas, hallgat mindenféle információt a médiában az időutazásról, a genfi részecskegyorsítóban végzett fantasztikus kísérletekről, a titokzatos, negyedik meg a többi dimenzióról, a tértechnológiáról, az időjárás mesterséges befolyásolásáról, az ártalmatlan óraátállításról, a tér Einstein nevével fémjelzett elhajlásáról, a földönkívüliek állítólagos, titkos besurranásáról, s nem utolsó sorban az idő kitágulásáról.

Az EU meg az ENSZ utóbbi erőfeszítései egyaránt a migráció valamilyen formájú legalizálását célozzák. Hogy a migrációt általános emberi jogként emeljék be a nemzetközi törvényekbe.

Akik netalán nem tudnák, a Mosóczy-telep Aradnak egyik városnegyede, amelyiknek a főutcája, a Nagyvárad felé vezető főút.

Klaus Iohannis államelnök már korábban bejelentette, hogy népszavazást ír ki május 26-ra, az EP-választások napjára, majd nemrég a népszavazásra bocsátandó témákat is megnevezte.