A döntés Isten kezében van!

„Rendelt egy napot, amelyen ítéletet mond az egész földkerekség fölött...”

(Ap. csel. 17, 31.)

Az Örökkévaló Istennek az ember iránti teremtő szeretete véges értelmünkkel igazán fel nem fogható. Gondolkozási képességgel, valamint halhatatlan lélekkel látta el az embert, és a földön lévő gazdag, színes világ fölé helyezte őt. Különböző képességekkel látta el. Megadta a lehetőséget, hogy élvezze mindazt a jót, amit kapott, de megkapta a szabad döntés jogát is, hogyan hasznosítsa: szeretettel, jó irányba, vagy, sátáni befolyás alatt a rossz irányt válassza. Sajnos, az ember a történelem során minden időben hajlandó volt engedni a Sátán befolyásának. Napjainkban, amikor a bibliai jövendölések szerint láthatóan a végidőket éljük, a világ népessége borzalmas mélységekbe süllyed. A pénz hatalma uralkodik az embereken, aminek sajnos, még a rendet fenntartani hivatott vezetők is láthatóan rabjai lettek. Szomorúan tapasztaljuk a megvesztegethető EU-s vezetők végtelen lecsúszását, amikor bőröndökben kapják a csúszópénzeket. Döntéseik azonban az élet különböző területein döbbenetes mélységbe süllyednek. Oda jutottunk, hogy EU-s javaslat szerint, napjainkban már rovarokkal lenne szükséges táplálkozni, vagy az általuk kedvelt Gender-elmélet szerint barbár dolog apának nevezni a férfit és anyának a nőt! Mindezzel a „szodomai idők” sötét korszakát erőltetik a világra. Azt már nem is kell részletesen ecsetelni, hogy az orosz–ukrán háború kiterjedésének veszélye is fennáll.

Kedves nemzettársaim! Az Örökkévaló Isten tudtán kívül nem történhetik semmi az egész világmindenségben. Pál, a magasan képzett, nagy tudású apostol missziós útjai során eljutott Athénig, ahol az Areopagoszon a görög filozófusok előtt beszélt arról az ismeretlen Istenről, akinek oltárt állítottak Athén jeles személyiségei. Elmondta, hogy „Isten teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki a mennynek és földnek Ura. Ő maga határozta meg életük elrendelt idejét és lakóhelyük határait, és azt, hogy keressék az Istent, mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.” (Ap. csel. 17, 24–28.) Az Ige tehát világosan kimondja, hogy az emberek-népek földi létének idejét és lakóhelyük határait először a mennyben döntik el. Ezért, meghatározó jelentőségű minden nép életében az Istenhez való viszonyulása, mert a határokat először a mennyben készítik el. Példaértékű erre nézve a zsidó nép, de akár a magyar nép élete, sorsa! Isten nem kivételezik, minden tettében igazságos. A bűnt, súlyosságától függően megítéli minden nép életében. Amikor a zsidó nép harsogó kiáltásban kérte Pilátust, hogy a bűnöző Barabást engedje szabadon, és Jézust ítélje kereszthalálra, a legszörnyűbb átkot mondták ki saját magukra: „vére rajtunk és a mi fiainkon!” Nos, 70-ben Titus hadai olyan pusztítást végeztek Izraelben, hogy a zsidó nép nagy része elmenekülve szétszéledt az egész világon! Országot újra 2000 év múlva kaptak, amikor 1948 májusában Ben Gurion bejelenthette Izrael állam újraalakulását. Isten tehát állja szavát, hogy a büntetés idejének letelte után, szétszóródott népét újra összegyűjti, ahogyan a Szentlélek ihlette Bibliában meg van örökítve: „Él az Úr, aki felhozta Izraelt észak földjéről és mindazokból az országokból, amelyekbe szétszórta őket. Mert visszaviszem őket földjükre, amelyet őseiknek adtam”. (Jer. 16, 15.) Igazolódik, hogy a döntés Isten kezében van, ahogy erről egy másik igevers is szól: „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?” (Jer. 32, 27.)

Drága magyar testvéreim! A Teremtő Isten, aki olyan nagy árat fizetett érettünk, kérve kéri az embert, minket is: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” (Ezékiel 18, 23.) A népek történelme jól illusztrálja, milyen az, amikor egy nemzet Istennel, vagy Isten nélkül jár, amikor Istenhez fordul vagy elfordul Tőle. Az Örökkévaló, most a végidőkben is hív, újra elmondja: nem akarom a veszteteket: „Előtökbe tettem az életet és a halált, az átkot és az áldást, javaslom: válaszd az életet! Mint egy szeretetvendégség, ahol nincs ára a dolgoknak, „csak gyere, vegyél és egyél!” Drága magyar testvéreim, Vörösmarty Mihály Szózatában szinte könnyek között mondja: „Egy ezredévnyi szenvedés  / Kér éltet vagy halált!” Szent István felismerte, hogy a pogány magyar nép nem maradhat meg a keresztény Európában, ezért a magyar népet is a keresztény hitre buzdította. Istentől meg is kapta népünk a gyönyörű Kárpát-medencét. Ilyen csodálatos Isten-áldás után, hogy van az, hogy Vörösmarty egy „ezredévnyi szenvedésről” szólt, napjainkban a trianoni békediktátumról beszélünk? Nos, az egyedüli választ Jézus Krisztus mondta el: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön!” Az isteni hatalom tehát annak adatott, aki vállalta megmentésünkért a kereszthalált, s ez Isten Egyszülött Fia, Jézus Krisztus! Jogos tehát a magyar köszöntés: „Dicsértessék a Jézus Krisztus”! Még egy fontos dologra figyelmeztet a Szózat: „És annyi balszerencse közt, oly sok viszály után…” Igen, szomorú, hogy népünk történelme tele van belső civakodással, a hatalom birtoklása utáni vágy sok felfuvalkodott ellenségeskedést szült, ami erősen hozzájárult a sok vereséghez! Sajnos napjainkban is tombol a hatalomra való törekvés vágya, ami a látható istentelenségből fakad. Különösen a „baloldali politikusok” jeleskednek ebben. Egy bűneiből megtérő magyar népet az Örökkévaló, isteni csodával, akár napjaink nehéz világában is magasba tudná emelni, hogy kezet kézbe téve örömmel énekelhessük: „Az Úr csodásan működik, bár útja rejtve van, tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyében formálja terveit, de biztos kézzel hozza fel, mi most még rejtve itt.”

Bátkai Sándor