A Golgota szivárványa

„Elvégeztetett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét. (János ev. 19, 30.)

Az Örökkévaló Teremtő Isten, az emberi agy számára elképzelhetetlen fényességben, tisztaságban, dicsőségben létezik. Az embert is szeretetben, tisztaságban teremtette, és helyezte el a gyönyörűséges Édenben. Amit feltétlen meg kell jegyezni, a tisztaság szó elsősorban a bűntelenségre utal. Ezért lehetett az ember mindennapi boldog kapcsolatban a Teremtő Istennel. Ezt a tökéletes kapcsolatot rontotta meg Sátán, az ember és Teremtője között, amikor az Örökkévaló szavait meghamisítva, az engedetlenség bűne szennyezte be a tökéletes tisztaságban teremtett világot. Sátán keményen dolgozott azon, hogy a bűn minél hamarabb hatalmába kerítse az elszaporodó embervilágot, olyannyira, hogy szükséges volt kimondani a bűnre a halálos ítéletet. Nóé, aki az Ige szerint istenfélő volt, kegyelmet talált. Isten kérésére bárkát épített, s így a pusztító vízözöntől megmenekült teljes családjával együtt. A világtragédia befejeződése után, amikor Nóé kijött a bárkából, oltárt épített, és minden tiszta állatból áldozatott mutatott be az Úrnak. A jövőt illetően sorsdöntő mozzanat következett, hiszen az Úr Nóé kedves cselekedete után kijelentette: „Szövetségre lépek veletek, és semmi sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz a föld elpusztítására. Szivárványívemet helyezem a felhőkre, és ez lesz a jele a szövetségnek, amelyet én a világgal kötök.” (1 Mózes 9, 11–13.) Az Örökkévaló előtt nem volt titok, hogy az ember Sátán hatására továbbra is a bűnbe süllyed, mégis kijelentette: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva.” Beindult az ember megmentésének Isten végtelen szeretetéből fakadó megoldása, amikor kiválasztotta a hívő lelkületű Ábrahámot. Közölte vele, hogy utódai kebelében érkezik e világra a Megváltó, és aki hisz benne, és elkéri az általa megnyerhető kegyelmet, az bűntelen fehér ruhát kap, és ott lehet a gyönyörű tiszta mennyországban.

Kedves nemzettársaim! Az Isten által megalkotott „szövetség jele”, a szivárvány összetétele is sokat mondó számunkra, hiszen a csillogó, gyönyörű fehér színt a szivárványt alkotó 7 szín együttese hozza létre: vörös, narancssárga, zöld, kék, indigó, ibolya. A fehér szint az emberi gondolkodás is pozitív jelzőkkel ruházza fel, mivel a tökéletesség érzetét kelti bennünk: tisztaság, jóság, szűzies ártatlanság, világosság, ünnepélyesség, fényesség, ragyogás, béke… Az Úrnak természetesen nincs különösebben szüksége a szivárványra ahhoz, hogy emlékezzen az ígéretére és a szövetségére. A szivárvány nekünk, embereknek kell, mint az égre helyezett csodálatos jelkép, emlékeztető Isten kegyelmére, valamint arra a csodálatos nagy eseményre, amit Fiában vállalt értünk. A halhatatlan Fiú-Isten közel kétezer évvel ezelőtt a legnagyobb szerénységben jött e földre, elmondta az evangélium örömüzenetét, hogy van lehetőség elkerülni a kárhozat tűzét, mert aki hisz a Fiúban, az elnyeri Isten ajándékát, az örök életet. Ez nem általános emberi szokás szerint, egy nagy “ünnepélyes beszédben” hangzott el. Jézus alázatosan eljött e földre, tanítványokat képezett ki az örömüzenet továbbadására, ugyanakkor számtalan csodálatos gyógyítással, valamint három halott feltámasztásával is igazolta megváltói küldetését. Világosan kimondta, hogy a bűnök miatt engesztelő áldozatra van szükség, és ezt a nagy feladatot, a kínos szenvedést, a kereszthalált az Atyával egyetértésben Ő vállalta magára.

Drága magyar testvéreim! Tagadhatatlan történelmi tény, hogy a kereszten Jézus vére kortársai mellett, minden földre született emberért folyt. Erről a csodálatos áldozatról a próféták sora jövendölt. A zsidó nép akkori vezetői, írástudók, papok, tisztségüket féltve mindent megtettek, hogy Jézust Pilátus kezére adják, és ő kimondja felette a halálos ítéletet. Pilátus életének kínos, nehéz órái következtek, hiszen világosan látta, hogy Jézust hamis vádakkal adták a kezére. Helyzetét nehezítette még feleségének a levele is, aki azt kérte tőle: „Ne avatkozz ez igaz ember dolgába!” Végül a főpapok nyomására, a tömeg hangos követelésére Pilátus kiszolgáltatta Jézust a katonáknak megfeszítés céljából. Ekkor indult be a Golgota, a megmentés szivárványának örök ragyogása, hiszen Jézus is a kereszten hétszer szólalt meg. Az első, megrázóan mélységes fohászát a mennyei Atyához intézte: „Éli, Éli, lama sabaktani – én Istenem, én Istenem miért hagytál el engemet?” (Máté 27, 46.)  Utána gyilkosaiért fohászkodott: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lukács 23, 34.) Ezután kegyelemben részesítette a megfeszített latort, aki életének utolsó perceiben kérte el bűneinek bocsánatát: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23, 43.) Ezután újra a mennyei Atyához szólt: „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.” (Lukács 23, 46.) Majd megszólította Máriát és tanítványát, Jánost: „Asszony, íme a te fiad! Íme a te anyád!” (János 19, 26–27.) Fájdalmas gyötrődése közepette felkiáltott: „Szomjúhozom!” (János 19, 28.) Halálos szenvedéseinek utolsó perceiben bejelentette az egész világ számára a megváltás művének befejezését: „Elvégeztetett.” (János 19, 30.) Ezt követően a természet is „megmozdult”, három óráig sötétség lett az egész földön. Jelzés értékű az is, hogy a templom kárpitja középen kettéhasadt. Az esemény üzenete: Jézus halála megnyitotta a menny kapuját a hívők számára. De szívbemarkoló volt, a kivégzőosztag vezetőszázadosának mondata is, amikor látta Jézus halálát: „Bizony, ez az ember Isten Fia volt!” Adja Isten, hogy minden magyar embertestvérünk döbbenjen rá, hogy Jézus vére értünk folyt a kereszten, mert akkor lesz igazi húsvétunk, és boldogan énekelhetjük: „Feltámadt Hős, ó, dícs Néked, nagy győzedelmedért! A bűntől megváltott sereg magasztal, áld, dicsér!”

Bátkai Sándor