A halál, az emberi élet nagy ellensége

„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Filipi 1, 21.)

Az Örökkévaló, a szeretet Istene nem rövid időtartamú létezésre teremtette az embert. Szándéka az volt, hogy megszakítás nélküli örök boldogságban legyen vele. A földi szülő is a legőszintébb meleg szeretettel öleli keblére újszülött gyermekét, igazi féltő gonddal figyel minden rezdülésére, egészségi állapotára. A Teremtő Isten szeretetlángolása tört elő, amikor teremtésének csúcsalkotását, a „teremtés koronáját” elhelyezte a gyönyörű Éden kertjébe, és naponta boldogan társalgott vele, mint szülő a gyermekével. Ezek után elképzelhetetlen az a fájdalom, amit érzett a Mennyei Atya, amikor Sátán az ember bűnre csábításával el akarta rabolni Tőle szeretett embergyermekét. Tudnunk kell, hogy Isten kimondott szava, törvénye megváltoztathatatlan. Ilyen nyilvánvaló isteni törvény, hogy a „bűn zsoldja a halál!” Ezek után maga Isten kereste az ember megmentésének módját, amelyről a Biblia tudósít bennünket. Alapvető fontosságú megérteni, hogy az emberi test földi, anyagi dolgokból épül fel, de a létezés időtartamát Isten határozza meg. Ádám például 930, fia Sét pedig 912 évet élt. A bűn tragédiája miatt Isten lecsökkentette az emberi élet időtartamát, ahogy az Ige fogalmaz: „A mi esztendeinknek napja hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.” (Zsolt. 90. 5–10.) Isten Igéje eligazít bennünket, hogy a bűn miatt az embervilág elmúlásra ítéltetett, de világosan szól az örök jövendő elnyerésének lehetőségéről is: „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” (Zsid.13:14.) Tehát úton vagyunk, vándorúton és a földi útszakaszt úgy kell megtennünk, hogy egykor elérjük a célt, a boldog örökkévaló életet. A keresztény Pál apostol szemléletes módon a halálra utalva ezt írta: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad?” Mi az a fullánk, ami halált eredményez? Pál ezt mondja: „A halál fullánkja pedig a bűn” (1Kor. 15:,  5, 56.) Az Ige egyértelműen, világosan szól a földi halálról, mint ellenségről. Isten nem halálra teremtette az embert, a bűn okozta a testi halált, hiszen a bűn zsoldja a halál. Rendelkezünk viszont egy halhatatlan isteni résszel, az Istentől kapott lelkünkkel! A Krisztusban hívő lélek tehát rögtön a meghalás után elválik a testtől, és elvitetik e földi világból az örök élet mennyei világába. A romlandó test pedig elveszítve éltető princípiumát, vagyis a lelket, visszatér az élettelen anyag világába, a földbe, amelyből vétetett. A lényeg tehát, hogy az Istentől kapott halhatatlan rész a túlsó parton tovább létezik, és ezt követi majd a végítélet. Azt aratjuk, amit e földön vetettünk: az örök jólétet vagy az örök fájdalmat.

Kedves nemzettársaim! Ha napjaink történéseiben vizsgáljuk az élet vagy a halál kérdését, szomorúan kell megállapítanunk, hogy az ember nem akar tudomást venni arról, hogy mindaz szeretetből történt, amit Jézus Krisztus előrejelzésként elmondott az utolsó időkről számunkra. Ezért a „hátat fordításért” felelni fogunk! Háború dúl a szomszéd országban. Vad eszközökkel kényszerítik az élet teljében lévő embereket a harcba indulásra. Családok omlanak össze, gyermekek sokasága marad árván. A háború okozta halálfélelem átjut a határokon túlra is. A borzalmas, sátáni mélységbe csúszott szomszéd ország vezetője „parancsoló” hangon követeli a gyilkoló fegyverek hazájába küldését! Sőt azt az európai politikai személyiséget, aki a konfliktus békés rendezését javasolja, minősíthetetlen hangon megbélyegzi, kioktatja. Hasonlóan szólnak erről más háborúpárti politikai vezetők is, attól függetlenül, hogy hazájukban is vannak szenvedők, akik erős tiltakozással fejezik ki, hogy megelégelték már a lecsúszásból következő gazdasági, erkölcsi válságot. Az amerikai és egyéb nyugati fegyvergyártók az anyagi haszon reményében tovább szítják a válságot. Aki pusztán csak a fizikai szemeinek látása szerint ítéli meg a világ eseményeit, nem vesz tudomást arról, hogy létezik egy Örökkévaló isteni hatalom, de azt sem veszi tudomásul, hogy minden rossz hátterében ott van a sötétség ura, a sötét szellemi lény, Sátán. A Megváltó Jézusnak földi munkájáról, a keresztáldozatáról, a feltámadása utáni „megdicsőült” testben való megjelenéséről szemtanúk sokasága számolt be. Sátán létéről, embert pusztító tevékenységéről a Biblia szól számos igeversben. Sőt maga Jézus is elmondta: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.” A halál, az emberi élet nagy ellensége! A hívő számára viszont a fizikai halál „küszöb, átlépés a boldog hazába”.

A Sátán szellemi lény, aki pusztán csak a fizikai szemeinek látása szerint ítéli meg a világ eseményeit, nem vesz tudomást arról, hogy létezik egy Örökkévaló isteni hatalom. Milyen döbbenettel fogadnánk, ha Voltaire a francia felvilágosodás jeles személyisége tudós, filozófus, kijelentené: nem hiszi, hogy a jeles görög tudós Arisztotelész valaha élt ezen a földön! Az emberek mindjárt kiemelkedő munkáit említenék, kortársaival bizonyítanák a tagadó erős tévedését! Ez a gyakorlati példa világosan bizonyítja, hogy az emberek – Sátán fogságában – nem akarják tudomásul venni az Örökkévaló létezését, hozzánk intézett szavainak valóságát. Azt sem veszik tudomásul, hogy a Sátán még egy ideig szabadon garázdálkodhat, hiszen Isten nem zsarnok, de amikor elérkezik a végső ítélet, mindenki megkapja tetteinek következményét.

Drága magyar testvéreim! Jézus, az Öröktől fogva létező Atya Isten szívén van. Őt a halál veszélye nem fenyegeti! Mégis vállalta a legnagyobb csatát, az ősi ellenség, a halál elszenvedését mi érettünk, hogy megmentsen bennünket. Nem a fizikai haláltól, hiszen azon minden földre született embernek át kell mennie, hanem az örök kárhozattól, ahova lázadásuk miatt Sátán és az ő gonosz, démonokká degradálódott angyalai juttatták magukat. Borzalmas állapot, Isten mentse meg magyar népünket ettől! Alapvető fontosságú tudomásul venni, hogy csupán e földön lehet bűneink bocsánatát elkérni a mennyei Atyától. A szeretett Isten Fiú értünk hozott keresztáldozatára való tekintettel, s ezzel megkapjuk az örök, boldog létezést is. Ezt a sürgető gondolatot fogalmazza meg a drága ének: „Jöjj Megváltódhoz, ó jöjj siess! Most van időd rá, még ma kövesd! Áldani kész ó jöjj, meg ne vesd, nyájasan int, hogy jöjj! Ó, mily szép lesz fent az életünk, hol már a bűntől mentesek leszünk. A Kánaán lesz majd lakhelyünk. Úr Jézus, nézd jövők!”

Bátkai Sándor