A kegyelem ideje

„Mert Ő mondja: a kegyelem idején meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje, íme most van a kegyelem napja”  2 Kor. 6, 2.

Végtelen sebességgel száguldó világban élünk. Évek suhannak el felettünk, és visszavonhatatlanul fut az idő. Ha átvisz bennünket Isten az új évbe, felettünk megújuló kegyelmének ragyogó bizonyítéka, mert ha bármi is változik körülöttünk, egy dologban bizonyosak lehetünk, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.

A fent idézett igéből két fogalmat kell tisztázni. Az egyiket úgy hívják, hogy „idő”, a másikat, hogy „nap”. A kegyelem idejét születésünktől kezdve adja Isten számunkra, de nem biztos, hogy halálunkig tart. Ameddig kegyelmi időd van, addig hallgat meg Isten. Utána már nem. Lehet, hogy élsz még évekig, évtizedekig, de már nem hallgat meg. Heródes ideje akkor járt le, amikor levétette Keresztelő János fejét. Jézust szenvedéseinek ideje alatt Heródeshez viszik, és így mondja a Biblia: „Kérdezte Őt sok beszéddel, de Ő semmit nem felelt néki” (Luk. 23, 9) Lejárt a kegyelem ideje. Jézusnak már nem volt több mondanivalója Heródes számára. Milyen rettenetes, ha valaki későn kezdi keresni Istent. Napjainkban is vannak ateisták, gúnyolódók, Jézus követőinek ellenségei. Ezek számára csak egy igevers szól: „Mert a bűn zsoldja halál…” (Róma 6, 23)

A másik időegység az „üdvösség napja”. A 118. zsoltár beszél arról, hogy „Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt”. Tehát ma van az üdvösség napja, ezért mondja az Ige: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket…” (Zsid. 3, 7–8) Az új évre sem ígér Isten teljesen gondtalan életet, de, aki hozzá fordul és megragadja a felkínált üdvösséget, arra Isten csodálatos kegyelme vigyáz. Nem a bajok jelentik igazán a gondot, a nagy baj az, ha Jézus nincs velünk, mert nincs annál nagyobb bűn saját magunk ellen, ha kikerüljük Jézus keresztjét. Ez halálos, örökkévaló bajt hozz ránk.

Drága magyar nemzettársaim, most az év utolsó napján hozzuk meg a legjobb döntést, hogy a reánk köszöntő kegyelmi esztendőben életünket annak a kezébe tesszük le, aki örökkévaló szeretetéből halálba ment értünk, és ígéri, hogy velünk marad a világ végezetéig. Isten áldjon meg minden jó szándékú embert, hogy (B.ú.é.k.!) azaz bízzuk újra életünket Krisztusra!

Bátkai Sándor