A „látók” felelőssége

Az időn és történelmen kívüli, öröktől fogva létező, teremtő Isten a folytonos kapcsolattartás gondolatával alkotta meg az embert. A bűnbeeséssel az ember végtelen távolságra taszította magát Teremtőjétől. 

Ezt az ember számára áthidalhatatlan űrt Isten oldotta meg azzal, hogy az egyszülött Fiú, Jézus Krisztus a kereszten kitárt karjával a távolvalókat újra közel hozta Istenhez.

Szomorú, hogy az ember bűnre hajló természetével, folytonosan az Istentől távolodó útra téved. Ezt szabad akaratából, saját döntése alapján teszi. Ha korlátok közzé lenne szorítva, a felelősséget a korlátok alkotója viselné. Miután azonban a jó és a rossz között maga az ember dönt, a felelősségre vonás súlya őt érinti. Isten munkálja a jellemet, de nem kényszerít. Ezért fogalmazott Jézus a jeruzsálemi bevonuláskor „hányszor akartalak összegyűjteni, mint kotló a csibéit, de te nem akarád” és megsiratta Jeruzsálemet. Jézus Krisztus szenvedésének, kereszthalálának sok szemtanúja volt. Amikor elhangzott a kereszten a kijelentés: „elvégeztetett”, az a megváltás művének teljes befejezését jelentette. A templom kárpitja kettéhasadt, és megnyílt Isten kegyelmének ajtaja. A Megváltó e földről való távozása előtti búcsúszavaiban nyomatékosan felhívta tanítványainak figyelmét: „és lesztek nékem tanúim…” Nagy felelősséget ruházott ezzel tanítványaira. Ti, akik szemtanúi voltatok minden csodálatos eseménynek három és fél éven át, a „látók” felelősségével bízlak meg: „Menjetek el szerte e világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz elkárhozik” (Márk ev. 16, 15–16)

Az emberi tudás csúcsokat dönt, erkölcsileg viszont a bűnbeesés korába csúsztunk vissza. Emberi világunk egyre jobban szekularizálódik. Képtelenek vagyunk harcolni a bűnözés ellen, a polarizálódás egyre mélyebb szakadékba taszítja a népeket. Napjainkban már szemrebbenés nélkül lehet kiállítani a világ nagy nyilvánossága előtt olyan feliratot, hogy „gyűlölünk titeket”! Ahol a „látók” cinkos hallgatásba merülnek, ott a sötétség fokozottabban jelentkezik. Aki nem engedi, hogy a Sátán szemvakító csalásának áldozatává essen, az hitelt ad a Szentírás utolsó időkre való jövendölésének, és felismeri, hogy az idők jelei mind azt mutatják: Jézus nemsokára visszajön. Isten azt mondja, hogy „adtam időt a megtérésre”. De idő, csak ezen a földön van! Előtte és utána időtlenség. Bárcsak felismerné magyar népünk, hogy a nemzetpusztulás elkerülésének egyetlen útja, elfogadni Isten megtérésre hívó szavát. Drága magyar népünk, ma nekünk szól Jeremiás próféta egykori figyelmeztetése: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! (Jer. 8,20)  Minden „látónak” szent kötelessége komoly imádságban összefogni népünkért, hogy könyörüljön Isten rajtunk, és a magyar nép számára is igaz legyen a János 3,16! El ne vesszünk, hanem örök életet nyerjünk!